"Fájnak a szavak amik elhagyják szájad,
Szomorúvá tesz.
Belemászik a lelkembe és kimarja a szivemet.
Szivtelenek leszünk mind a ketten.
Mindenkit bántunk de ezt nem vesszük észre.
Most is ezernyi kicsi sziv dobok értünk,dobog,lüktet hogy birjuk a fájdalmakat.
Mi nem foglalkozunk velük csak sorra törjük össze mások szivét.
Mostmár lassan dobok szivük,tudom mert lassan folyik a vérük.
Akkor fogom fel hogy meghaltak, mikor egy-két csepp vér csöppen a kezemre.
Lenézek a kezemre.
Mit tettünk?
Hogy lehettünk ilyen szivtelenek?
Megöltük jóakaroinkat pedig nem tettünk velük semmit.
Szipogva veszem karjaimba jóakaromat.
Amikor végig simitok arcán nem birom.
Zokogva hajtom fejemet a mellkasára.
Miattunk állt le a szive.
Miattunk halt meg.
Miattunk az ő szive is kövé vált.
Erre a gondolatra végig simitok a szivemen.
Most ezernyi kicsi szivet pusztitottunk el."
Már ezt megirtam csak ide is kiirtam.♥
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Az én fájdalmam
Исторические романы"Fájnak a szavak amik elhagyják szájad de mostmár nem számit ez csak a múltam. Sok ezer szív dobbanás ami értünk dobban pedig az élet lassan múlik bennt a lelkünben."
