Ú𝚓 𝚞𝚝𝚊𝚔𝚘𝚗 (Át írás alatt)⚡️

19

Két hét múlva Karácsony, a Bighit Entertainment óriási épülete minden szegletében és stúdiójában pedig, folyamatos gyakorlás és csönd uralkodott.

Három hete vagyok az Ent.-nél, de már most úgy hajtanak, mint valami lovat.
A hetirendemben minden Hétfőn, szerdán és Pénteken, Min Yoongival van zongora órám, ami vagy két órás, vagy pedig két és fél órás, ugyanis Sugának a legúljabb szóló számához, zongora kiséretet kell tanulnia.
Kedden a gépnél dolgozok, hogy írjam a kiséretet, de valjuk be, erre már semmi szükség, ugyanis Suga az első órára rögtön egy kidolgozott kottával érkezett, úgyhogy a gépnél inkább már csak a hugommal beszélek és az Anyámmal, akinek most annyi dolga van, hogy örülünk, ha egy negyed órát tudunk beszélni egymással.

Csütörtökön pedig szabad napom van, vagyis ide-oda lézenghetek akár kinn az utcán, vagy a Bighit folyósóin.

Ma is egy Csütörtöki napra virradt, így kikeltem az ágyamból és kicsoszogtam a konyhába.
A Bighit Entertainment tényleg nem spórólt semmivel, ugyanis a szerződésem meg kötése után, rögtön egy új házat ajándékoztak nekem, amibe már aznap beköltöztem.
A régi stúdiómból, titokban hoztam át mindent amire szükségem volt, Jin és J-hope pedig segítettek a zongorámat is áthurcolni, egy bérelt teherautóval.

Az új otthonom nincs messze se a Bighittől, se a BTS dormbtól, így szabadon sétálgathattam a két épület között.

A régi házam, amiben Alexel éltünk, nagyon elhanyagolódott az idők során. Volt páromból is már csak eldobott piás üvegek és ruhadarabok maradtak.
Undorral az arcomon zártam be a ház nagy kapuját, a kulcsot pedig a koszos előtéri szőnyeg alá rejtettem.

Az új otthonom minden képzeletemet felül múlta. Két emeletből állt. A földszinten egy nappalival, egy konyhával és egy fürdőszobával, az emeleten pedig kettő hálószobával és egy mosdóval dicsekedhetett.
Az apró kertből a bejárati ajtóig, japán stílusú kövekkel volt kirakva az út.
A személyes kedvencem mégis az emeleteket összekötő kicsi csiga lépcső, amely világos tölgy fából volt faragva.
Az egész házat melegség töltötte be, a falak fehér és pirosas színekben pompáztak, a kandallóban pedig, vidáman lobogott a tűz.

Ez vagyok én!

Most, hogy vissza gondolok a régi életemre, otthonomra, rá kellett ébrednem arra, hogy hozzám nem a csilli-villi élet illik, ahol virágos ágy és méreg drága lámpa van a hálószobában, ahol a fürdőszoba fehér csempékből és bútorokból áll és ha véletlenül hozzá érsz koszos kézzel a hófehér kádhoz, annak nyoma marad ott. Nem az az én stílusom, hogy a nappaliban ugyanolyan bútorok helyezkedjenek el és a kanapé is inkább szép legyen, minthogy kényelmes. Nem voltam oda az egyszínű dolgozó szobámért, amihez Alex úgy ragaszkodott. Ez nem én vagyok.
Szeretem az egymáshoz illő, de színekkel teli bútorokat, amik hangulatossá és vidámmá teszik a házat.

Gondolataimból, a bejárati ajtóhoz tartozó csengő hangja billentett ki.
-Nyitom!- pattantam fel a puha kanapémról izgatottan, a kávémat pedig gyorsan letettem az előttem álló, kis asztalkára.
Ki lehet az kora reggel?
Összeráncoltam a szemöldökömet, ahogy egy fekete furgont pillantottam meg a kertem előtt, és egy Hoseokot a bejárati ajtó előtt, nagy szatyrokkal a kezében.
Kinyitottam hát az ismerős arc láttán az ajtót.

- Hát te? Nem kéne az Ent.-ben lenned? - kérdeztem rögtön, amint a fiú betoporgott a küszöbön.
-Neked is jó reggelt!- ölelt át Hobi, majd a kezében tartott zacskókat egyszerűen ledopta a folyósó padlójára.- Gondoltuk, meg látogatunk, így fotózás előtt.- A fotózás ki is ment a fejemből, a mai nappal hivatalosan is elkönyvelnek az IBighitnél dolgozók köreiben, ehhez személyes fotóra is szükség lesz. Gyorsan témát is váltottam.
-Ezek szerint nem hagyjátok, hogy éhen haljak.- vigyorogtam a tömérdek chipsre és rágcsára bámúlva. -Köszönöm szépen.- néztem vissza Hoseokra hálásan. Ő csak legyintett, majd ki integetett az ajtót a furgon felé.
-Bejöhetnek a többiek is?
-Jézusom.- mentem a szatyrokkal a konyhába.
Már az elsőktől kezdve tudtam, hogy Hobi nem csak nekem hozta ezt a tömérdek ételt. Mellesleg tudja, hogy ki nem állhatom a kaviárt, a szatyor tetején mégis megpillantottam a konzerv dobozt.
-Csak máskor szólj, ha meghivatod magatokat három hétre.- motyogtam, majd el is kezdtem kipakolni az ételeket.