A Főnök

4.

A lift felé vettem az irányt és már készültem rá hogy a portás asszonyság orra alá dörgöljem, a férjecskéje felvett és azt mondta nincs másra szüksége. Már majdnem becsukódott a liftajtó amikor valaki kívülről benyúlt, és újra kinyílt. Egy férfi lépett be. Mosolyogva rám nézett.

- Szia, Bence vagyok.-nyújtotta a kezét egy kézfogásban reménykedve-Még nem találkoztunk. Mi járatban?

- Szia, Lilla vagyok,-fogtam vele kezet-most járok itt először. Állásinterjún voltam.

-Ó, szuper! Hogy sikerült?

- Felvettek.

- Gratulálok!-mondta, majd megölelt. Elég fura ez a srác,de jófejnek tűnik.

- Érdekes hogy Áron már most elmondta, pedig még csak most jársz itt először. Nagyon lenyűgözhetted. Pletykálnak róla dolgokat, de ugye ti nem....ööö tudod. Ugye nem feküdtél le vele?

- Dehogyis! Semmi ilyenről nincs szó.

-Ó, hála Istennek. Megkönnyebbültem. Mondjuk nem is néztem ki belőled. Az igazat megvallva tényleg jó pasi. Az elején nekem is bejött, de szerencsémre volt annyi eszem hogy nem kínálkoztam fel neki. Meg hát ahogy a mellékelt ábra mutatja, sajnos nem meleg-sóhajtott csalódottan.

Padlót fogtam a kijelentésétől. Nem néztem volna ki belőle hogy meleg. Semmi bajom a melegekkel, de még sosem volt meleg ismerősöm. Bár így belegondolva ez a virágos ing, meg a tapadós farmer elég árulkodó.

- Tehát te meleg vagy-jelentettem ki.

- Igen. Remélem nem ítélsz el miatta. Szerencsére itt a cégnél mindenki elfogadó.

- Nem ítéllek el, csak meglepődtem. Te vagy az első meleg ismerősöm.

Idő közben a lift leért a földszintre.

- Remélem méltó leszek rá, hogy az első és a legjobb lehessek-mondta, majd kilépett a liftből és a büfé felé vette az irányt.

Kifelé indultam az épületből. Teljesen meg is feledkeztem az újdonsült portás „barátnőmről". Indultam volna kifelé, amikor utánam szólt gúnyosan.

- Na, hogy sikerült? Igaz is. Minek megkérdeznem mikor úgyis csak egy hét múlva kapsz választ amikor vége az interjú szezonnak.

- Képzeld,-szóltam vissza neki teljes dühömből és gyűlöletemből-felvettek. És el is mondták most. Sőt a férjed szólt a titkárnőjének hogy már senki mást nem akar meghallgatni, én vagyok a befutó.

Köpni nyelni nem tudott. Leesett az álla a meglepettségtől. Mielőtt szólni tudott volna akár egy szót is, kimentem a kocsimhoz, beültem és elindultam. Még nem tudtam hova megyek, de mentem a fejem után. Sok minden kavargott bennem. Még csak fél 12 van, de már most fáradt vagyok. Kimerített ez a nap. A kedvenc éttermem felé vettem az irányt, ami közel volt a húgom munkahelyéhez. Tárcsáztam és kicsengett.

-Szia Detti-szóltam bele amikor felvette-kaja szüneted van?

-Szia Lilu, igen. Mondjad csak.

-Éppen kocsiban ülök és gondoltam beugrok valahova enni, mert most voltam azon az interjún annál a magazinnál amit mondtam. Egy hozzád közeli éttermet választottam. Ki tudsz jönni beszélgetni? Megehetnénk valamit együtt.

- Persze! Ha nem vagyok ott mire te odaérsz, nyugodtan menj be és foglalj asztalt. Majd megtaláljuk egymást. Úgyis én is beszélni akartam veled valamiről.

- Oké, na puszi. Tali ott.

Jó, pusza-majd letette.

Benyomtam a rádiót és hangosan énekeltem a dalokat. A húgomat Bernadettnek hívják, de csak Dettinek becézzük. 22 éves orvostanhallgató, és menyasszony. A vőlegényével, Márkkal, aki az én osztálytársam volt. Gimi óta együtt vannak és júliusra tervezik az esküvőt. Május lévén, már elég nagy a fennforgás körülöttük. Nagyjából már minden megvan, de van még mit beszerezni. A forgalomnak, vagyis inkább a hiányának köszönhetően negyed óra alatt megérkeztem a találkozásunk kijelölt pontjára. Bementem és leültem egy asztalhoz ami szabad volt. Ahhoz képest hogy lassan dél van nincs túl nagy tömeg. Megjelent az asztalom mellett egy pincér.

- Szép napot, hölgyem! Mit hozhatok?

- Jó napot! Az igazság az hogy még várok valakit. De addig kérnék egy kólát, meg legyen szíves itt hagyni 2 étlapot.

- Rendben, semmi akadálya. Majd visszajövök ha megérkezett az ebédlő társa.

- Köszönöm!

Amint elment, elővettem a telefonomat és felhívtam Olivért. Nem kellett ma bemennie, szóval biztos felveszi ha nem alszik. Kicsengett, majd felvette és kissé álmoskás hangon beleszólt:

- Szia Picim. Mi újság?

- Képzeld! Felvettek és hétfőn kezdhetek-újságoltam neki boldogan.

- Ez nagyszerű hír. Este pezsgőt bontunk, jó?-mondta kicsit felélénkülve a hír hallatán.

- Oké. De most leteszlek, mert étteremben ülök. Várom Dettit. Együtt ebédelünk, meg egy kicsit beszélgetünk. Utána megyek haza. Remélem nem ébresztettelek fel. Ha igen, akkor bocsánat. Aludj tovább Édesem. Puszi.

- Rendben, várlak. Felébresztettél, de nem baj. Így legalább én is eszek valamit. Puszi.-majd megszakította a vonalat.

1 perccel később megjelent Detti az ajtóban. Intettem neki hogy észre vegyen és idejöjjön. Amikor az asztalomhoz ért felálltam és puszival köszöntöttük egymást.

- Szia. Na mesélj! Milyen volt az interjú? És a főnök?

- Érdekes volt. Kérdezett pár dolgot én meg válaszoltam. Irtó jól néz ki. 43 éves, de nem néznéd ki belőle. 10 évet simán letagadhatna. És dobpergés, felvett-újságoltam neki boldogan.

- Ez nagyszerű! Mikor kezdhetsz?

- 1 hét múlva. Nagyon várom már. Képzeld a felesége a portás. Egy igazi hárpia, és még gyerekei is vannak.

- Na ne. Kár érte. Pedig már mondtam bent a csajoknak hogy lehet tudok nekik pasit szerezni.

- És te miről akartál beszélni? Az esküvővel kapcsolatos?

- Részben igen, részben nem-mondta, majd elém tett egy kis díszdobozt-nyisd ki.

- Jézusom, mit műveltél?-kérdeztem kicsit poénosan. Levettem a doboz fedelét és leesett az állam a tartalmától.