A Főnök

5.

Levettem a doboz fedelét és leesett az állam a tartalmától.

Egy pár cipőcske volt benne és egy póló a Legjobb nagynéni felirattal. Nem bírtam megszólalni. Tekintetem az aprócska lábbeli és a húgom között ingázott. Elkezdett csorogni a könnyem. Felálltam, leültem Detti mellé és megöleltem, ő is sírni kezdett. Zokogtunk egymás vállán mint 2 óvodás. Végül ő törte meg a csendet, bár még csak szipogva tudott beszélni.

- Nem most terveztük, de nagyon örülünk neki. Remélem te is örülsz-nézett rám mosolyogva vörös szemekkel-már csak abban reménykedek hogy bele fogok férni a menyasszonyi ruhámba.-vette viccesre a figurát és elnevette magát.

- Persze hogy örülök neki, te kis bolond. Mióta tudod?

- Szombaton csináltam a tesztet, de még nem voltam orvosnál. Szerdára kaptam időpontot, mert akkor nincsenek óráim. El tudsz velem jönni?

- Hát persze. Én leszek a legbüszkébb nagynéni az egész rendelőben-mondtam, majd megint elkezdtem sírni.

- Kérlek, ne mondd el senkinek. Még csak Márknak és neked mondtam el. Szerintem ha nem lesz kis pocim az esküvőig, nem mondom el senkinek. Majd ott jelentjük be valamilyen módon. Azért mondtam el neked mert szükségem van rád abban hogy megszervezzük hogyan jelentsük be és tudom hogy te ebben jó vagy. Számíthatok rád?

- Persze Kismamám. Bármiben. A doboz és a tartalma az enyém?

- Igen. Tedd el de senki ne lássa meg-kötötte a lelkemre.

Gyorsan elszaladt az az 1 óra amit együtt töltöttünk a hugival. Amikor végeztünk a kajával, visszavittem az egyetemre, én pedig elindultam hazafelé. Amikor hazaértem, beálltam a kocsimmal a garázsba és bementem a házba. Olivér a nappaliban fogadott.

- Szia Szerelmem! Annyira ügyes vagy. Biztos lenyűgözted őket.- mondta boldogan, magához húzott és szorosan megölelt. Én nagyon szeretem a férjemet. Amit a többi férfiban keresek az nem egyezik meg azzal amit Olivérben megtalálok. Ő egy igazán megértő, kedves és figyelmes férfi. Egy igazi lelkitárs. Ezért van mindi bűntudatom amikor megcsalom. Ha nem éreznék iránta semmit, valószínűleg teljesen más érzés lenne amikor félrelépek. Boldog lennék és felszabadult. Viszont így belülről emészt szét az érzés, hogy a férfi akit szeretek és aki szeret, itt áll velem szemben, és az egészről nem sejt semmit. Ha igazán szeretem, megérdemel annyit hogy tudjon róla, de nem akarom elhagyni, nem akarom hogy elhagyjon. Remélem meg tudjuk ezt oldani ha elmondom neki miért keresek mást. Megfogadom hogy megváltozok ha ezt megoldjuk. Gondolataimból kizökkentett amikor engedett egy kicsit a szorításából, enyhén eltolt magától és a szemembe nézett.

- Valami baj van?-kérdezte, és könnybe lábadt a szemem. Alig tudtam megszólalni, de végül sikerült.

- Beszélnünk kell.-mondtam szipogva.- Elég fontos és nagyon komoly. Viszont jobban érezném magam ha ezt egy vacsora közben vitatnánk meg.

- Rendben Kicsim. Foglalok asztalt valami jó étterembe. Vagy inkább rendelni szeretnél?

- Menjünk el valahová. Tudom hogy ezt nyugodt körülmények közt kéne megbeszélni, de úgy érzem egy idegen helyen majd egyikőnk sem akar jelenetet rendezni és kulturáltan meg tudjuk beszéni.-mondtam, még mindig csorgó könnyeimmel küszködve.

- Liló, megijesztesz. Mi lehet ennyire komoly? Tudod mit? Inkább nem kérdezősködök tovább, majd ott megbeszéljük.-mondta kicsit idegesen, de hangja nyugalmat sugárzott. Bement a dolgozószobájába és valószínűleg elkezdett éttermet keresni az esti csevejünkhöz. Pont kapóra jött hogy elvonult, mert így be tudtam csempészni a húgomtól kapott ki dobozkát, a babacipővel. A nekem szóló pólót pedig szépen összetűrve elhelyeztem a szekrényembe. A nap eddigi része számomra egy kicsit stresszes volt, így miután átöltöztem, ledőltem a hálószobánkba tv-t nézni. Benyomtam egy főzős csatornát. Valami nagyon ínycsiklandozónak kinéző ételt készítettek. Ezt egyszer én is megcsinálom, gondoltam, majd nagy sötétség következett. Arra ébredtem, hogy Olivér szólongat, simogat és puszilgat. Felülök az ágyon.

- Mennyi az idő?- kérdezem kábultan.

- Fél 6. Gondoltam felébresztelek, hogy biztosan elkészülj. Fél 8-ra foglaltam asztalt egy szuper hangulatos kis étterembe.

- Jézusom! Pedig én csak 20 percre dőltem le. Ehhez képes aludtam 3 órát. Köszönöm hogy felébresztettél.-majd mint akit puskából lőttek ki, nyomtam egy puszit a szájára és a fürdő felé vettem az irányt. Imádok órákig a kádban ülni. Megengedtem a vizemet. Levetkőztem és a forró vizembe vetettem magam. Fürdési rituálém végeztével kiszálltam a kádból. Oli olyan csendben lopódzott be, hogy észre se vettem. Hirtelen átölelt hátulról szorosan és miközben a melleimet markolta, a nyakamat csókolgatta. Bőrünk összeért, rajta sem volt ruha, így éreztem éledező férfiasságát. Nagyon jól esett az ölelése, de elengedett.

- Gyere még egy kicsit vissza velem a vízbe.-súgta a fülembe. Szót fogadtam neki és miután leült a kádba én is beültem neki háttal és forró ölelésébe csúsztam. Ismét magához szorított és keze a melleimnél járt. Szavak nélkül is tudtuk mit érez a másik. Mérhetetlen szeretetet. Meghitt percek teltek el úgy hogy nem szóltunk egymáshoz. Végül én lettem a szívtelen, mert megmozdultam. Megfordultam így szembe kerültem vele. Ismét az ölébe ültem, magához szorított és megcsókolt. Ahogyan éreztem lüktető ágyékát, nagyon megkívántam.

- Oli.- mondtam szinte belenyögve a szájába.-Mit szólnál hozzá, ha...-nem is engedte hogy végigmondjam, tudta mire gondolok.

- De Szivem, akkor lekéssük a vacsit. Vagy későbbre kéne teteni.

- Ne törődj te most azzal.-mondtam két csók között.-Majd ha végeztünk itt.-lábai közé nyúltam és elkezdtem simogatni.

- Nemkell kétszer mondanod.-vigyorgott rám sejtelmesen miközben a fenekemet markolta és belém hatolt lágyan és óvatosan.