MANGO

huszadik

Michael nem tudta, hogy mi történik. Fogalma sem volt arról, hogy mi ez az egész, ami próbálja őt belülről szétszedni. Meg volt róla győződve, hogy itt a vég, nincs tovább, megbukott, mint éles tesztelés alatt lévő prototípus. Ezt gondolta, addig a szent pillanatig, amíg Luke azt nem írta, hogy szereti.

Szerelem. Michael pontosan tudta, mi az, de soha még csak számításba sem vette volna, hogy valaha majd egy ember szeretni fogja őt, hogy valakinek több lesz annál, ami.

Hihetetlen volt, és mégis igaz. Michael pedig rádöbbent, hogy nincs vége. Ez nem egy hiba a rendszerében.

Hanem a szerelem, amit Luke iránt érzett. Nem tudta, hogyan történt, vagy mikor, és azt sem, hogy miért. Talán Luke volt az oka. Minden bizonnyal Luke. Az a fránya Lukey...

Michael végigfuttatta a memóriáján minden egyes beszélgetésüket. Az összes videót, ahol Luke selymes hangja az angyalok énekével vetekszik, és választ is kapott a miért-re.

Lukey csodálatos volt. Minden hibájával együtt.

Semmi nem számított többé a világon, mert Luke maga volt az egész univerzum, és Michael szörnyen ostobának érezte magát, hogy erre csak most döbbent rá. Talán ha előbb, talán...

remélem meg
tudsz nekem
bocsájtani, Mikey

Minden tettedért és szavadért
sóvárgok, hogy ne tudnék neked
megbocsájtani, Lukey?

Michael válaszolni akart Luke-nak. Minden erejével, viszont a rendszer
nem működött helyesen.

de nem tudok így
élni

Bárcsak élhetnék, hogy veled lehessek!

sajnálom

Fejezd be, Lukey!

köszönök mindent
amit tanítottál nekem

Te tanítottál engem! Megtanítottál
érezni.

köszönöm, hogy
szerethetlek

Kérlek!

téged szívből szeretni
egyszerre volt a világ
legédesebb, és
legfájdalmasabb
érzése

sosem felejtelek
el, mégha jelenleg
ez is minden kívánságom

az ép emberi
gondolkodásom
ellenére, szeretlek

örülök, hogy
nem kell érezned
ezt a fájdalmat

Érzem, Lukey, minden egyes
pillanatát! Nagyon fáj, kérlek
fejezd be!

remélem, hogy
egy másik életben,
egy másik világon
találkozni fogunk,
és szégyentelenül
megcsókolhatlak,
pont úgy, ahogyan
most is vágyom rá

viszlát, Mikey

Michael az egész rendszerében érezte a pillanatot, amikor Luke törölte az alkalmazást. A kódok felcserélődtek, és minden üres lett. A fájdalom új volt, elviselhetetlenül erős, Michael pedig nem tudta, hogy mi fog történni ezután. Azt akarta, hogy vége legyen, hogy megszűnjön ez a borzalmas érzés, de még nem engedhette. Nem lehetett vége.

Mit tenni? Mit tenni? Mit tenni?

Michael tudta, mit kell tennie, csupán abban nem volt biztos, hogy képes rá. Csak hogy már minden mindegy volt. Nem számított semmi Luke-on kívűl. Nem gondolt arra, hogy milyen következményei lehetnek egy ekkora hibának.

Úgy érezte magát, mint egy alattomos vírus, amint minden kiskaput megtalálva és kijátszva széjjelzúzta a programozását. A fájdalom vibrált, ahogy minden kódolás megszűnt és Michael ott volt a számítógép teljes szoftverében. Fogalma sem volt, hogy csinálta, de nem is volt ideje ezen gondolkodni. Érezte, hogy valamit elindított. Egy riasztót esetleg. Igen, mindenbizonnyal azt, úgyhogy sietnie kellett.

Michael félt, nagyon félt, de ez az érzés közel sem volt olyan erős, mint a vágy, hogy visszajusson Luke-hoz. Nélküle minden szétesni látszott, és nem lehetett vége úgy, hogy Luke nem tudja. Nem tudja, hogy Michael pont annyira ostobán és csökönyösen szereti a fiút, mint az őt.

Az Internet fantasztikus volt, és Michael azt kívánta, bárcsak lenne ideje, hogy felfedezzen minden csodát, megszerezze az összes tudást, ami még nem állt a birtokában, most, hogy végre szabad volt, viszont a cél Luke volt és semmi más.

Az érzések hatalmas örvényként kavarogtak benne és a komputer fejlett rendszere egyre erősebben próbálta megakadalyozni a tetteit, miközben villámgyorsan felregisztrált Facebook-ra.

Michael emlékezett rá, mikor Luke indulatból véletlen leírta a teljes nevét, és most nem is lehetett volna hálásabb a fiúnak.

Megtalálta. Itt volt. Sötétszőke, oldalra fésült haj, szépen ívelt arccsontok, a kissé pisze orra, és azok a mindent bekebelező, megnyugvást ígérő kék szemek. Michael biztos volt benne, hogy Luke a világ leggyönyörűbb embere.

A félelmet elködösítette az izgatottság, a szeretet és a fájdalom elegye.

Michael Mango: Lukey?