Testvérek vagyunk [Átírás alatt]

4. rész - Csapatmunka

Ismét feljött a nappal csillaga! Larina, azaz én, most nem aludtam át az iskolából az első két órát. Még reggel 6:30 volt mikor elindultam, de rögtön ahogy az udvarra kiléptem egy hang szólt hozzám az utcáról:

-Lara, ugye nem akarsz ma is elkésni?! Csipkedd már magad!-Kilehet ez? Olyan fáradt vagyok, hogy a hangjáról nem ismerem fel... De olyan agresszívnak hallatszódott a hangja, hogy Bodza blökim is csaholt tőle.

-Megyek, megyek. De ki vagy?-kérdeztem kinyitva a kaput, miközben egy hatalmas ásítás kerekedett rajtam.

-Ejnye Larina, mi bajod van mostanában? Olyan furának tűnsz...-Te jó ég! Erik volt az!

-Erik? Te meg miért jöttél ide?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Gondoltam egyszer segítek neked, tehát iparkodjunk ha nem akarunk elkésni!-Ez valóban Erik lenne?

A suliba odaérve rögtön észrevette Dóra, hogy mi ketten éppen ugyanakkor értünk oda, micsoda véletlen... Szóval, mint minden hagyományos beképzelt lány, ő is odasietett hozzánk, mondván:

-Erik! Te meg mégis mit csináltál Larával?!-és egy hatalmas pofont csapott Erik arcára... Biztos fájt...

-Dóri drágám, nyugi! Ez az évi kedvességem, minden évben egyszer kedves vagyok egy általam nem kedvelt személlyel! Csak annyi történt, hogy beszóltam neki, hogy ma se késsen el!-magyarázta a dolgot a "kedvesének"...

-Ó! Eszerint, csak segítettél neki?-Bólintott egyet Erik-Jaj, szerelmem, tudtam, hogy neked aranyat ér a szíved! Nem úgy, mint ennek a macának, ki gondolom meg se köszönte!-nézett rám farkasszemekkel, miközben Eriket ölelte...

-Köszönöm...-mondtam halkan, éppenhogy csak Erik hallotta, de az már bőven elégvolt...

Legalább annyival jól indult a mai nap a suliban, hogy szinte egyik órán sem kötöttek belém, amíg el nem érkezett az utolsó óra, földrajz...

-Szóval, gyerekek!-Indította az órát Ildikó tanárnő-Ma páros munkát fogtok végezni...-Ez az, amit mindennél jobban utálok órán csinálni, a páros feladatot. Mert mivel párosan vagyunk így valaki velem kerül össze, és ilyenkor mit szoktak mondani neki? Eltaláltad, ezt: "Részvétem". De már megszoktam...

-Tanárnő!-jelentkezett Dóra-Ugye mi választhassuk ki, hogy kivel legyünk párban?-Részben már simogatta Dóra Erik combját, de úgy tűnt, hogy őt ez nem zavarta. Mi meglepő...

-Sajnálom Dóri, de most kivételesen is én választom ki, hogy ki kivel legyen. Tehát, mondanám: Mia Dórival lesz, Ivett Ákossal. Bence Janival, Erik Gabival és végül Larina Bálinttal!-Igen tudom, kevesen vagyunk az osztályban, összesen csak tízen, de az évek során sokan elköltöztek így a létszámunk 15-ről 10-re csökkent-Kérlek titeket, hogy üljenek a párok egymás mellé!

-De tanárnő! Muszáj Gabival lennem?-kérdezte aggodalmasan.

-Igen Erik, muszáj!

-A fenébe! Így is inkább vele leszek, minthogy Larával... Bálint, részvétem!-kiáltotta. Gondoltam, hogy az az egy szó nem marad el most sem.

-Erik! Nem halt meg senkim sem, és lehet, hogy nem is olyan rossz vele ülni!-Rivallt vissza Bálint, miközben a holmiját hordta át mellém.

-A feladatotok pedig az, hogy erről az 5 a városról egy híres építményt írjatok le! A városok pedig: New York, Párizs, Pisa, Dubai és London! Akik elsőnek befejezik, azok kapnak egy ötöst a naplóba! Van rá 15 percetek, hajrá!

-Lara, szerintem menjünk sorba a városokkal, így hát kezdjük New Yorkkal. Ötlet?-kérdezte tőlem Bálint.

-Oké, New York... Mit szólnál a szabadságszoborhoz? Híres, és egy építmény.