Méltatlan szerelem (Krilov család II.)

Második fejezet_2.

Másnap reggel, valamivel nyolc után megérkezett dr. Fox. Gyalog jött, kialvatlanul és ingerülten. Keresztülcsörtetett a lányok termén, táskáját Rose asztalára csapta, és megrohamozta a teakiöntőt.

Rose rég felkelt, munkakezdésre beágyazott, a lakrésze előtt elhúzta a függönyt, vagyis igyekezett a szobát, ahol aludt minél személytelenebbé tenni.

A teától Fox némiképp megnyugodott, a csészével kezében az asztal szélének dőlt, és úgy érdeklődött Rose-tól az éjszaka történtek felöl.

Rose a kórlapok közül már kigyűjtötte a súlyosabb esetek kórtörténeteit. Néhány szóban beszámolt a legfontosabbakról.

- Két gyerek, két lány érkezett tegnap délután. Az egyik négy éves, magára rántotta a forró vizet, a másik nyolc, gombát ebédelt, és estére hányni kezdett.

- Az emberek sose tanulnak - jegyezte meg Fox zsémbesen.

Általában is jellemezte a kedvetlenség. Hórihorgas alakja nélkülözte a kellemet, barna felöltője az eredetiséget. Rose gyanította, a nehéz takaróként rátelepedő lustaság fojtja meg felbuzdulásait, és akadályozza, hogy többre vigye, mint a Szegénygyermek Kórház igazgatói címe.

- Ha végzett az adminisztrációval, Miss. Henderson, akkor induljunk, essünk túl a dolgunkon.

A minden betegre kiterjedő vizitet általában hétfőn délelőtt végezték, és néha hét közben is, amennyiben Rose ragaszkodott hozzá, és a véletlen a munkahelyére vetette Fox igazgató urat. Fox kényelmes és nemtörődöm volt ugyan, de ötven név tapasztalata állt a háta mögött. A nehéz vagy ismeretlen esetekben segített a fiatal doktornak.

Rose felállt hát az asztaltól, a szükséges papírokat a kezébe fogta, és megkereste a két beosztott nővért, Carolt és Jeant.

A jobb oldalon kezdték, és ágyanként haladtak. A régebbi betegekre Fox nem tett megjegyzést, végighallgatta Rose beszámolóját, majd továbblépett.

A gombamérgezett kislány hasát megtapogatta, megnézte a szemét, torkát, nyelvét.

- Kimosta a gyomrát? - kérdezte, visszatérve az ágy végéhez.

- Természetesen.

- Milyen gomba volt? Látta?

- Alig valamit, maradékot. Szerencsére keveset evett, és a többszöri, nagymértékű hányás sem utal galóca mérgezésre. Azt hiszem, nincs okunk különösebb aggodalomra, uram.

Fox egyetértően hümmögött, majd körbenézett a teremben.

- Hol a család többi tagja? - kérdezte gúnyosan. - Egyedüli gyerek?

Fox olthatatlan ellenszenvet táplált a gombamérgezések elszenvedői iránt. Rendszeresen ostorozta a szülőket, akik gombával merészelik etetni gyerekeiket. Hangoztatta, a szülői felelőtlenség a balesetek során is megmutatkozik, de sehol olyan kifejezetten, mint a gombamérgezésnél, melyet a gyilkossággal rokonított. Rose, aki Foxal ellentétben vidéki lány volt, nagyobb megértéssel viseltetett a vadon termő és csábító szépségű élelmek iránt. Emmával rendszeresen jártak az erdőbe szamócát, szedret gyűjteni, és gombát szedni.

- A szülők a Szent Antalba kerültek, a kislány öccse szerencsére még szopik. A nagymama elvitte.

- Szerencsére - morogta Fox, és továbblépett.

Helen ágyánál elkérte a gyerek papírjait is. Gondterhelten hümmögött fölöttük.

A kislány félve húzódott az ágy mélyére, csak a szeme kandikált ki a takaró alól. Mint a legtöbb gyerek, ő is félt Foxtól.