Törékeny™ - SZÜNETEL

Első

Még egyszer utoljára átfutom a számomra küldött tájékoztatót, mielőtt megérkeznénk Pohangba. Elöl Tae szülei ülnek, és a rádióhoz csatlakozva éneklik az épp most szóló dalt. Az unokatestvérem a bal oldalamon ül, az ölében lévő vastag könyvébe ír egy újabb csodálatos verset. Mióta a szüleim elköltöztek Szingapúrba, én viszont nem akartam velük menni, eléggé megromlott a kapcsolatom velük. Ennek nagyjából 9 hónapja, azóta Taehyung családjánál élek.

- Mond csak, Jeongguk, izgatott vagy már?- kérdezi hátrafordulva Tae anyukája, Seoyuna.

- Most először jövök ide, tehát nagyon be vagyok parázva.

- Nem kell aggódnod, fiam!-szól közbe Tae apukája, Junho-. Ha nem sikerül, legalább szerzel barátokat! Nézd meg, a fiamnak több barátja lett a tavalyi táborban, mint nekem egész életemben.

- Azért, mert az én fiacskám olyan imádnivaló!

- Anyaaa!

Hangosan felnevetek. Taehyungnak nincs testvére, ezért a szülei annyi szeretettel árasztják el, hogyha azzal fizetni lehetne, sose lenne semmi gondjuk a jövőben.

- Most mi van, Tae? Ne mond azt nekem, hogy kínos vagyok neked, vagy hogy is mondják azt a mai fiatalok? Junho?

- Ciki- válaszolja az említett anélkül, hogy elszakítaná a tekintetét az útról.

- Igen! Csak nem ciki neked az anyád? Ki szíve alatt hordott 9 hónapig?

- Ha jelzek, csatold ki az övem, és lökj ki az ajtón- suttogja felém Tae, mire vállat vonva nevetek egyet.

A beszélgetés ekkor abba marad és ismét síri csendben hallgatjuk az aktuális slágereket, én pedig folytatom a prospektus olvasását. Még két hónapja kellett leadni a jelentkezést, hogy ennyi idő alatt elbírálják, felvesznek-e, hiszen itt lényegében a jövőbeli idolokat választják meg. Végül kaptam egy értesítőt négy napja, hogy benne vagyok abban az ötven fiúban, kikből csupán hét fog szerződést kötni a tábort szervező Big Hit Entertainmenttel.

- Mindjárt ott leszünk, fiúk, szedelődzködjetek!

Tae összecsukja a könyvét, mindent elpakol a táskájába, majd megigazítja az öltözékét. Vele ellentétben én rettenetesen izgulok. Egyrészt azért, hogy Tae barátai milyen véleménnyel lesznek rólam, másrészt lehet, hogy itt végre bebizonyíthatom magamnak és a szüleimnek is, hogy vagyok valaki. Csak a bátyjám támogatott az ének és tánc iránti szenvedélyemben. Hiába nyertem sorra a busani versenyeken, a szüleim sosem gondolták úgy, hogy ezzel meg tudom majd alapozni az jövőmet. Én viszont semmi mást sem szeretek jobban csinálni, mint énekelni, és táncolni. Olyankor úgy érzem, hogy nem csak egy tizennyolc éves srác vagyok, hanem egy srác, akinek semmi gondja sincs, és itt senki sem bánthatja.

Elmélkedésemből az autó megállása ébreszt fel. Tae mindent elmesélt az előző két táborozásáról, mi hogy zajlik. Négy azonos nemű ember kerül egy faházba, amihez saját fürdő jár. Az étkezések során a legfinomabb ételeket szolgálják fel, a gyakorlások, és szintfelmérőő fordulók során a legjobb minőségű hangszerekkel dolgozhatunk. Ami pedig a szórakozást illeti, nagyon sok lehetőség van a kikapcsolódásra, hiszen a közelben van egy kisebb vízesés, ami a tábor telkéhez tartozik, tehát minden veszély nélkül lehet itt fürdeni, valamint rengeteg velem egy korban járó fiúval és lánnyal ismerkedhetek meg. Elsősorban viszont Tae barátaival akarok találkozni, mert amit mesélt róluk, az alapján nagyon jófejnek tűnnek.

- Segítsünk bevinni a cuccaitokat, vagy innen már elboldogultok, Taehyung?

Tae apukája felnyitja a csomagtartót, mire mi kivesszük a bőröndjeinket, és a sporttáskáinkat.