Love in the Castle

Úti cél: ismert

Dorothea

- Mi az, hogy nem döntött jól? Egyáltalán miért kell beleszólni? - Döbbenten néztem a szüleimre. Anya bőszen bólogatott, apa pedig szigorúan figyelt. Teljesen jogos volt a felháborodásom. Éppen eleget rontottak az én helyzetemen, nem kellett, hogy az unokájukat is szabotálják. Volt elég bajom nélkülük is.

- Nyugodj meg Dorothea, és gondold át. Egy Meribelle! A fiú egy Meribelle. Szükséged van egy lázadó fiúra, akivel csak zűrös lenne a lányod kapcsolata, és esetleg még a sajtó is róluk csámcsogna?

- Mert rólunk aztán nem csámcsogott... - Daniel tizennyolc év alatt elért arra a szintre, hogy ha legalább félhangosan is, de vissza mert beszélni a szüleimnek. Hálásan rámosolyogtam, mire ő csak visszavigyorgott. Őszintén szólva, elegem volt már a szarkeverésből. Mindig volt valami esemény, aminek nem kellett volna megtörténnie, mindig volt valami, amibe a család illetéktelen tagjai belemárthatták az orrukat. Utóbbit leginkább a szüleimre értem, akik elvesztették a jogot, hogy beleszóljanak közel bármibe, amikor lemondtak a trónról a mi javunkra.

- Az is a Meribelle-ek miatt volt! - csattant fel apa. Látszott rajta, hogy tiszta ideg, és nekem három választásom volt. Vagy leállítom, vagy beletörődök, vagy tovább húzom az agyát. Az első eshetőség mellett döntöttem, mert nem volt kedvem idegeskedni. Szerettem volna megtartani a méltóságom, és a türelmem, csak sajnos volt az a rossz tulajdonságom, hogy könnyen kicsúszott a kezem alól az irányítás.

- Semmi közötök nincs ahhoz, hogy kivel randizik az én lányom. Ha majd valami nem tetszik, akkor megmondom neki. Mi irányítjuk az országot. A mi felelősségünk a jövő. Kicsit talán vissza kellene fognotok az irányításmániátok. Mindannyian felnőttek vagyunk, de ha nem lennénk, akkor is elkéstetek a neveléssel. - Higgadtan, és szinte suttogva beszéltem, amitől apu kicsit hátrahőkölt. Daniel a hátam mögé állt és masszírozni kezdte a vállam. Hálásan hátranéztem, majd vissza apára.

- Ne haragudj, ha felbosszantottalak, de ha ebből később probléma lesz, jusson eszedbe, hogy mi figyelmeztettünk, Dorothea.

- Jaj! A tipikus szülői szöveg. Megmondjam mi lesz, ha bármilyen probléma bekövetkezne? Semmi. Vannak erre szakembereink, majd ők eltusolják. Egy egész sajtóosztály erre van specializálódva. Mellesleg, szerintem Meribelle-ék sem szeretnének tovább rontani a helyzeten. És tudod mit apa? Te leszel a legnagyobb rajongója a fiúnak, miután összeházasodnak Britneyvel.

- Olyan vagy, mint a dédanyád. - Apa dühösen rázta a fejét. Még sosem hallottam volna, hogy bárki is Leonorához hasonlított volna, de felettébb meglepett, és legalább akkora elégedettséggel töltött el, egyedül a hangsúly nem tetszett, mert egyáltalán nem volt elégedett, hogy ezt kell mondja.

- Miért is?

- Ugyanezt kérdezhetném én is. Miért is erőlteted ennyire, hogy a Meribelle fiú legyen a következő király?

Felsóhajtottam, és megráztam a fejem.

- Én kérdeztem előbb. - Lehet, hogy gyerekes volt, de nagyon is kíváncsi voltam apa válaszára.

- Túl engedékeny vagy a családdal. Főleg azután, amit tettek velünk.

- Liamre gondolsz?

- Is.

- Ó, és Lawrence Meribelle-re, ugye?

- Igen. Nem véletlenül kerültek háttérbe. Lawrence Meribelle kirobbantott egy forradalmat, és felrúgta a békét.

- Igen, de ha nincs Leonora dédi, akkor még mindig ők lennének hatalmon, éppen ezért nem értem miért pikkelsz rá. - Felvont szemöldökkel néztem apura, ő továbbra is dühösen nézett vissza rám.