Love in the Castle

Mindeközben a palotában

Britney

Őrült tempóban futottam a tengerpartra. A hold fényében csak azt láttam, hogy előttem a világosabb szürke homok mikor vált át a fekete vízzé. A nevetésem keveredett a tenger jellegzetes zúgásával.

Olyan érzésem, volt mintha nem is én, hanem sokkal inkább anya lenne a helyemben, aki valamivel felidegesítette apát, aki erre megkergeti. Csakhogy most én voltam anya és a mögöttem pár méterre loholó srác volt apa. Egy szál fürdőruciban divatoztam végig a homokos úton, ami a tenger felé vezet. Nem számított hány ember néz minket, főleg, mivel nem volt kint senki az éjszaka közepén.

Ledobtam egy tetszőleges helyre, az amúgy is kihalt tengerparton a törcsim és berobogtam a vízbe. Arra számítottam, hogy a víz nem lesz meleg, és igazam is lett. Bár kellően hűvös volt, nem fáztam, és persze megtanultam, hogy a víz lassabban hűl ki, mint a szárazföld. Úszni kezdtem befelé. Amikor legközelebb visszanéztem, csak a fekete víztükör volt mögöttem. A szemem épphogy nem lepték el a hullámok. Fent csillagosan ragyogott az ég, egy pillanatra el is időztem a nézésén, egészen addig, ameddig egy valami le nem rántott a víz alá.

- Megvagy. - suttogta a nyakamba.

- Bizony. Mit kapok? - Az számra nyomta a száját. Először csak lassan, aztán egyre hevesebben csókolt. Elnyíltak az ajkaim, amit kihasználva rögtön a számba dugta a nyelvét. Elrugaszkodtam a puha talajtól, és köré tekertem a combom. Logan megpördült velem, és elindult kifelé.

Legközelebb már a parton feküdtünk a törülközőinken. Azaz pontosabban ő feküdt a törülközőkön én pedig félig a mellkasán, félig a homokban. Ketten bámultuk a csillagokat. Végigsimított a hajamon, mire elmosolyodtam, kissé megemeltem a fejem és nyomtam egy puszit az arcára. Olyan meghitt volt a szitu, és nem tudtam eltekinteni attól, hogy Logan és én mennyire egy hullámhosszon vagyunk.

Délután, először egy kis étterembe vitt, ahol gíroszt ettünk. Finom fehérbort ittunk mellé, ami furcsa volt, mert a két dolog nem illett egymáshoz mégsem volt rossz együtt. Kicsit talán ránk hasonlítottak. Az ebéd után nehezen, de elindultunk a kis szigetkörútra, amit ő szervezett nekem. Naplementéig sétálgattunk Rodosz óvárosában, aztán azon kaptuk magunkat, hogy vacsora idő van. Nem mertem még egy adag tésztás kaját bevállalni, ezért csak salátát és saslikot ettem. Végig beszélgettünk Logannel, és hihetetlen kapcsolat alakult ki közöttünk.

Még így is több száz kérdés cikázott az agyamban. Alig egy pillanatra csuktam csak le a szemem. Kéne ezt csinálnunk? Mármint, elvileg ez erre lett kitalálva, de ennyire gyorsan kellene haladni?

- Nézd hullócsillag! - mutatott fel az égre. - Kívánj valamit.

Befeszítettem az izmaimat Isten tudja miért, és azt hiszem, hogy a legkézenfekvőbb kérést tettem fel. Csak egy pillanatra néztem rá Loganre, hogy meggyőződjek róla nem engem figyel, de nem jött össze.

- Már döntöttél. - Úgy mondta, mintha a vesémbe látna. Felült, mire én legurultam a homokba. Felém hajolt, és megcsókolt. Alám bújtatta a kezét, éreztem, hogy mi jön, és Isten a tudója, hogy szerettem volna megtenni, csak éppen nem most. Őszintén megadtam volna érte mindent, egyébként is volt valami izgató abban, hogy nyilvános helyen voltunk. De az egyéb körülmények beárnyékolták a helyzetünket. Fájdalmasan húztam el az arcom. Nem tehettem meg.

- Logan, nekem ez nem megy. Túl gyors. Hidd el én lennék a legboldogabb ember, ha készen állnék.

- Rendben, szólj ha úgy gondolod, hogy készen állsz - Felállt. Szomorúan összeszedte mellőlem a törülközőjét és elindult a szálloda felé.