𝐓𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞, 𝐰𝐡𝐲?

,,𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐞𝐠𝐲 á𝐭𝐥𝐚𝐠𝐨𝐬 𝐧𝐚𝐩"

De tényleg annak indult! Kezdjük inkább az elejéről.
Nevem Vivien. Vivien Richardson. Barátoknak, ismerősöknek Vivi. Egy átlagosnak nem mondható, de 18 éves lány. A múltam nagyon zavaros..Nem is nagyon szeretek róla beszélni. A lényeg, hogy minden családtagom, akit szerettem eltávozott..Egyvalaki mégis velem van. Lula. A lovam. A társam a bajban. Lula egy gyönyörű fekete luzitán, akit 12. szülinapomra kaptam. Azóta is az egyetlen, de legjobb barátom.

Jarlaheimben élek, régebben egy árvaházban, most már egy kisebb albérletben, közel a lovardához. Ó, a Jorvik Lovarda. A második otthonom..Imádom azt a helyet, nagyon kedves mindenki, és persze nagyon jól van felszerelve. Az ember a lovának nem is kívánhatna jobb helyet. Alapos istállólányok és profi edzők vannak beosztva. Az egész csodás. A mai napom is itt kezdődött..
Kiléptem az albim ajtaján, és beszippantva a friss, de csípős levegőt, elindultam a lovardába. Kb 10 percnyi sétára lakom a lovardától, ami praktikus. Miután lovarda előtt lévő karámokba pihenő lovakat üdvözöltem pár kockacukorral, beléptem a kapun. Egyböl megcsapta az orromat a tipikus széna- és lószag, amit már egy jó ideje megszoktam. Az istálló fele vettem az irányt, és amint megláttam hű társam, elmosolyodtam. Lula is észrevett, ezt követően pedig boldogan ágaskodva üdvözölt egy kis nyerítés kíséretével. Felnevettem, majd odamentem hozzá.
-Jó reggelt, paci!- simítottam meg a fejét, majd odaadtam neki a maradék kockacukrot, amit boldogan elfogadott, és be is falt. :)

Gyorsan felnyergeltem, majd elvezettem Steinhez. Stein egy edzőféle, de inkább csak segédkezik a lovak előkészítésében. Nyergelés, csutakolás.
-Jó reggelt Vivi!- köszöntött- és persze Lula-simogatta meg.
-Szia Stein. Szabad a pálya?- kérdeztem. Nem félreérteni, tudom, hogy hülyén hangzik, de mindketten megszoktuk.
-Igen,most nincs ott senki. Jó lovaglást!-mondta.
-Köszi-ültem fel Lulára, majd elindultunk a pályához.
Tényleg nem volt ott senki, pedig nem is volt annyira korán.
-Üdv, Vivi.-mondta Evelyn. Ó, igen, Evelyn. Az edzőm. A kzdetektől ő tanított lovagolni, szerinte ,,őstehetség" vagyok. Dalma hátán-egy foltos fríz sportló, Evelyn lova-ült, fekete szettben, ahogy szokott. Nagyon kedves, de ez nem azt jelenti, hogy laza edző, de nem ám. Ha edzésről van szó, akkor ő a legjobb választás. Nagyon profi, érthetően magyaráz-vagyis inkább kiabál-, és jól tanít. Edzéseken kívül viszont nagyon kedves, vicces és jófej.

Most azonban nem beszéltük meg, hogy edzünk, mégis ott volt. Ebben semmi furcsa nem volt, mivel ugye nem csak engem tanít, tehát nem volt meglepő. De most nagyonis komolynak és fontosnak tűnt.
-Vivi, beszélnünk kell.