Utazás a Yandere Szimulátorban

2. világ 3. rész ~Ms. Delinquent leckéje~

Ayano szemszöge

A tegnap délután fantasztikus volt, Taro halálát leszámítva, vagy pont hogy beleszámítva, nem tudom. Egyszerre kezd megbántó és megnyugtató lenni az, hogy megint yandere vagyok. 

Mikor kinyitottam a szemem, semmi különöset nem észleltem. Gondolom ma Csura nem fog zavarni. Mily megkönnyebbülés. Vidáman kikeltem az ágyból, majd felöltöztem, felkaptam a táskát a vállamra és mentem ki a ház elé. Riku már ott várt rám.

-Jó reggelt Soma-kun!-üdvözöltem.

-Neked is Ayano! Hogy hogy ilyen jó kedvedben vagy ma?-kérdezett meglepődve. Én nem válaszoltam, csak mentem előre, Riku pedig mögöttem ballagott.

-Ayanóóó! Válaszolj!-mondta, majd megállított. Én némán álltam előtte, ő pedig lila íriszeivel az én szürkéimbe nézett. 

-Süt a nap.-válaszoltam. Riku sóhajtott, majd tovább ment. Kis idő után a sulinál voltunk. Átvettük a cipőinket, majd a tornaterembe mentünk. Tegnap a tanár küldött egy e-mailt, hogy korábban jöjjünk suliba, mert Taro tiszteletére egy búcsúztató szertartást rendeznek. Azok után amit tegnap velem tett tényleg megérdemli.

+A szertartás után+

Az egész "ünnepséggel" egy fél óra telt el, szóval nem kimondottan kellemesen indul ez a nap. Miközben az osztálytermem felé mentem vissza, észrevettem, hogy a rossz fiúk (nem akarok emlékezni rájuk) Rikut cseszegetik, majd elviszik valahová. Én csendben követtem őket. Az égető kemencénél megálltak, majd azt láttam, hogy egy magas, szőke hajú, fekete kabátos lány megy Riku elé. Én közelebb mentem, elbújtam, majd hallgatózni kezdtem.

-Tessék főnök! Itt van a Soma srác. És most?-érdeklődött Umeji.

-Tűnés!-parancsolt a csaj, majd a hulladék tagok leléptek. Csak Riku és az a lány maradt. Ha bántani meri Rikut, nem fogja megúszni!

-M-mit akarsz Osoro?-kérdezett ijedten Riku. Szóval ez a neve. Osoro felkuncogott, majd megragadta Riku gallérját. Az arcához közelebb húzta Rikut, majd elkezdett súgni valamit a fülébe, amit nem értettem. Miután Osoro befejezte a beszédet, adott Rikunak egy hatalmas pofont ököllel, majd ledobta Rikut a földre. Rikunak vérezni kezdett az orra. Ezért megfizet az a k*rva. Riku feltápászkodott, majd elfutott.

Osoro szemszöge

Az a lila hajú idióta. Most megtanulhatta a leckét. Ha legközelebb is meglátom Aishi-San közelében, akkor nem két lábon fog hazamenni, az biztos. Én, mintha mi sem történt volna, elővettem egy cigit és egy öngyújtót, majd rágyújtottam. Nem nagyon érdekel a suli, szóval nem sokat járok be órára. Hirtelen lépéseket hallottam meg mellettem. Jobbra néztem, majd teljesen ledöbbentem. Ayano állt, velem szembe. Vajon látta hogy mit tettem Riku-val? 

-Hé. Mit akarsz Aishi?-kérdeztem a szokásos hangnememben. Ayano nem válaszolt semmit, csak közeledett felém. Mit akarhat? Már nagyjából 5 centi volt a közöttünk lévő távolság, mikor elkezdett kotorászni a zsebében. Kíváncsian figyeltem az eseményeket. Nem sokára csak azt éreztem, mintha egy hegyes tárgyat szúrtak volna a nyakamba. A földre rogytam. Mikor visszanéztem Ayanóra, egy véres ollót láttam a kezében. Ő mosolyogva lehajolt hozzám, majd ezeket a szavakat súgta a fülembe.

-Mostantól nem fogod bántani Soma-kunt!

A szívem darabokra tört. De még kiakartam mutatni neki az érzéseimet, szóval megfogtam a tarkóját, magam felé húztam őt, majd megcsókoltam Ayano ajkait. Fél perc után eltolt magától és a szájához érintette az ujjait. Biztos meglepődött. Én kuncogtam egyet, majd a földön elterülve.......

(Akik szeretik az OsoAya shippet, azoktól elnézést kérek.)  

Ayano szemszöge

Ez....ez mi volt? Osoro.....m-megcsókolt?! Az első....tőle volt?! Nem nem nem nem nem nem NEM!!  Csodás módon, csak a tenyeremen volt vér, szóval csak bedobtam az ollót az égetőbe és szevasz. Osorót pedig a kertész klubba vittem. Beraktam a darálóba, a többit pedig tudjátok. És honnan volt ollóm? Hát....csak annyit mondok hogy mindenre fel vagyok készülve. Elmentem egy mosdóba, kezet mostam, majd irány az osztályterem.

+Time skip+

Ebéd szünet. Nem tudok semmit se mondani róla. A tesiteremhez kellett mennem, mert próba van. Az épület előtt lévő hosszú padon megebédeltem, majd bementem. Odabent még csak én és Riku voltam. Felsétáltam hozzá.

-Szia Riku!-köszöntem neki. Riku aggodalmasan körbe nézett, majd visszanézett rám.

-Sz-szia Ayano! Hogy vagy?-érdeklődött. Az orra le volt tapasztva, ezért orrhangon szólalt meg. 

-Én jól de....az orrod...-tettem szóvá.

-Oh igen....hát.....véletlenül elestem a lépcsőn....hehe....-válaszolt. Hazudik.

-Riku....érzem hogy hazudsz. Mi történt?-kérdeztem megint.

-Ugh.....Osoro....-válaszolt.

-Értem....ne aggódj! Nem hallja, szóval-

-Azt mondta...hogy maradjak távol tőled mert.....különben bajom lesz.-mondta. Összeállt a kép. Osoro ezt azért csinálhatta, mert tetszettem neki és távol akarta tartani tőlem Rikut. Mi van? Nem én vagyok itt a yandere? Majd megkérdezem erről Csurát, ha viszont látom egyszer valaha. Lassan a többi klubtag is megérkezett. Az elnök szóvá tette Riku orrát, de attól még tudtunk próbálni. Most azt a részt gyakoroltuk, mikor a herceg felébreszti Csipkerózsikát és......inkább nem nyilatkozom.