Méltatlan szerelem (Krilov család II.)

Negyedik fejezet_2.

 Teaidőre értek haza. Lord Franchyes végzett szokásos udvari sétájával, amikor befordultak a ház elé. Fehér vászonkabátban álldogált a ház előtt, és a homlokzatot szemlélte az aggok ráérős módján.

- Ő a nagyapám - mondta Rose még az autóban. - Lord Archybald Franchyes, az utolsó lord a családban. Utána kereskedők, gyáriparosok és széllel bélelt lányok következnek.

- Mit mond rólam a vendégeknek? - kérdezte George.

- Kitalálok valamit. Például azt, hogy maga a munkatársam a gyerekkórházban.

- Észreveszik, hogy még csak nem is konyítok az orvosláshoz.

- A többiek sem konyítanak. Azt sem tudják, melyik oldalon van a lépük. Nyugodtan füllentsen magáról, amit kedve tartja. Én is ezt teszem majd. És még valami. Szólítson, Rose-nak! Úgyis ezt tette az autóban, amikor kevésbé ügyelt a szavaira - mondta gunyoros villanással a szemében, és a választ nem várva, de George meglepett tekintetét elraktározva magában, kilépett az autóból.

- Rosi! - kiáltott fel boldogan az idős lord, amikor meglátta őket. - Féltem, ismét hiába várunk!

Lelkesen megrázta George jobbját.

- Üdvözlöm a házamban. Örülök, hogy ismét találkoztunk. Nagyon, nagyon örülök - bizonygatta, mert tudta, korántsem emlékszik minden ismerősre, jobb, ha nem sérti meg kérdezősködéssel a vendéget. Aztán észrevette George ruháján és az autón a sarat, magyarázat következett, majd újabb és újabb magyarázatok, ahogy a háziak sorban előkerültek. Végül Mrs. Henderson vette át az irányítást. A lányát elküldte átöltözni, majd utasította az inast, hogy mutassa meg George-nak a szobáját, és készítsen számára fürdővizet. Kilenckor, a vacsoránál találkoztak újra, az ebédlőben.

A vendégek közül Harry néhány barátja érkezett meg. Egy fiatal házaspár északról, és két fiatalember, akikkel néhányszor már Rose is találkozott.

A kölcsönös bemutatkozások után végre mindenki elfoglalta a helyét. Rose együttérzőn figyelte anyja elgyötört arcát. Jócskán előtte még a nagy esemény, és máris ideges, nyúzott. Alig várja, hogy túl legyenek a vacsorán és lefeküdhessen. A vendégek ezzel szemben kipihentek és izgatottak, csevegésre és szórakozásra vágynak. Mrs. Henderson többször is figyelmeztette a társaságot, mire hajlandónak mutatkoztak leülni, hogy felszolgálhassák a jércelevest.

Rose és George reggel óta nem ettek, jó étvággyal láttak neki a forró, ízletes ételnek. Rose egy ideig nem figyelte, mit beszélnek körülötte. Az első falatok után egy pillanatra összenevetett George-dzsal, aki férfi lévén, még Rosenal is mohóbban esett az ételnek, aztán folytatta a kanalazást.

Amíg a második fogást várták, Rose szemügyre vette a többieket. Megilletődve látta, hogy a néhány év, mely felnőtté érésük óta eltelt, mennyit változtatott rajtuk. Rosanne Archett, Charlie Archett felesége hamisítatlan úriasszonnyá vénült. Eltökélten és megingathatatlan önbizalommal billegtette magasra tornyozott hajában a színes tollakat. A fiúk pocakban és modorban egyaránt kiterebélyesedtek, pofaszakállat és tokát növesztettek, egyikük arany pecsétgyűrűt, a másik briliáns nyakkendőtűt viselt, noha diákkorukban egy kiadós sörözésre is nehezen futotta. Mindkettő legényember volt, azért érkeztek nőkíséret nélkül. Szerencse, hogy George velem jött, gondolta Rose. Belehalnék, ha August Warnerrel kellene a hétvégét töltenem.

- Sajnos ismét esett az arany árfolyama a tőzsdén. Először ilyen alacsonyra a békekötés óta - mondta Warner, aki a Henderson és a Rice családhoz hasonlóan ékszer kereskedelemmel is foglalkozott. Tagbaszakadt, vastag nyakú férfi volt, és azért utazott két napot, hogy szemügyre vegye Rose Hendersont. A szülei rágták a fülét egy ideje az unoka miatt. Koros a lány, de csinos, állapította meg, és elhatározta, meghódítja a hétvégén.