Mit tegyek.... /szünetel/

11.fejezet Útolsó lélegzetig

Adrien/Fekete Macska sz.

Nem hiszek a szememnek. Az én Bogaram. Csak ne legyen semmi baja. Hirtelen betörik az ablak és beugrik rajta.....   

És beugrik rajta Katica csak más jelmezbe! Tele van sérülésekkel. Össze szedem magam és oda szenvedem magam hozzá. Most látom csak milyen komolyak a sérülései.
-Bogaram! -nyöszörgöm 
-A-adrien? Ad-adrien! -mondja elösszőr kérdőn utána boldogan de fájdalmakkal telien. Megpróbál felülni ám nem sikerül neki és vissza esik a földre és fájdalmasan felnyög. Észbekapok és leveszem a gyűrm ujjáról és a füléből fülbevalóját. Vissza vátozik. Lehajolok hozzá és lágyan megcsókolom. Elé teszem öklöm és várom hogy beleüssön. -Szép volt! -mondom lágy hangon azonban ahejett hogy beleütne kinyitja eggyik kezével az öklömet és belteszi a pilllangó brost. 
-S-sajnálom! -mondja majd sírni kezd. Lágyan megölelem
-De mégis mit?
-H-hangosítsd fe-fel. -mondja zokogva a távirányító után nyúlva. Értetlenűl nézek rá de megteszem amit kér.
-Hihetetle! Katicának sikerült! Ám Halálfej kiláte is kiderült! Senki nem számított arra hogy pont ő lesz Halálfej. Mivel Halálfej nem más mint a híres divattervező Gabriel Agreste! 
-Mi?
-Annyira Annyira sajnálom! -sírja Marinette. Érzem hogy egy könny csepp lefolyik az arcomon. A könnyekból egyre több és több lesz.
-Nem.... nem hiszem el! -fel pattanok és a tükröm felé veszem az irányt. Beleütők amekkorát csak tudok. Ripityára törik. A kezemből ömlik a vér. De nem érdekel. Azután az íróasztalomra nézek. Oda sétálok gyors tempóban és lepillantok egy képre. A kép engem és apámat ábrázolja. Olyan erővel vágom a földre hogy a hangjától szegény Marinette összerezzent. Majd ráteszem az asztal szélére az egész kezem és egy gyors mozdulattal a földön landol a tartalma. Össze esek és sírok. Nem tudom elhinni. Nem így ismertem. Hirtelen két kéz fonja át a nyakam ekkor megfordulok és jó szorosan ölelem.
-Nagyon sajnálom! -mondja Marinette. Már csak ő van nekem. Csak ölelkezünk térdre ereszkedve és sírunk. Vagy fél órája így vagyunk amikor már csak szuszogunk egymás fölébe. Hirtelen Marinette felál és a szekrényemhez battyok a  sérülések miatt elég lessú. Hirtelen kivesz egy fehér pólót a szekrényből és vissza jön elém majd letérdel. Megfogja és ketté szakítja a pólót. Majd a kezemért nyúl.

Marinette/ Katica sz.

Vissza sétáltam Adrienhez. Letérdeltem elé és ketté téptem a pólót. Majd a kezéért nyultam. Letöröltem a vért a kezéről amir a tükör okozott. Miután szinte az összes vért eltüntettem a kezéről a másik rongy darabért nyultam. A véres anyagot és a üvegszilánkokat egy tálba tettem és egy gyufával meggyűjtottam. Felnéhek Adrien arcára. A kis tüzet kémleli. A zöld szemei most nem olyan fényesek mint szoktak. Látható benne a tűz lángja. Ovatosan arcáért nyúlok és ovatosan végig simítom. Oda emeli ő is kezét és megszorítja a kezem. Ekkor hadja el az utolsó csepp arcát.
-Én mindíg itt leszek neked. Szeretlek! -mondom neki mire idefordítja tekintetét. Lágyan rámosolygok reménykedve hogy viszonozza. Elkezd felém hajolni. Elkezdek én is közeledni felé. Lágyan össze ért a szánk.
-Én is szeretlek! -majd folytatja a lágy csokolózást. Minden csók olyan mintha nem lenne semmi vagy senki csak mi ketten. Imádom. Eltávolodok.
-Bekötöm.

Sziasztok Emberkék! Most egy kicsit szomorkásabb rész lett. Pontban 500 szavas lett! És még benne vagyok a szerdában! 🤣

Olívia⭐⭐⭐