Bosszúvágy

Prológus

Nate

Már nem tudom hány napja vagyok itt, ahogyan azt sem hány embert öltem meg eddig. A dolgok teljesen kicsúsztak a kezeim közül. A halottak száma egyre csak nő, én pedig még mindig nem jöttem rá, hogy mi a fene folyik itt és hogy hogyan vethetnék véget ennek az egésznek. Már csak egy dologban vagyok biztos: nem erről volt szó, amikor aláírtam azt a kicseszett papírt...

Annabelle

Hideg padlón feküdve ébredtem. A nyakamba egy vödörnyi jeges víz zúdult, majd hirtelen két erős kar ragadott meg és talpra állított. Ellenkezni akartam, de ijedten vettem észre hogy alig tudok megállni a lábamon. Úgy éreztem menten összeesek, ami valószínűleg be is következett volna, ha az a két kar nem tart olyan erősen. Kétségbeesetten próbáltam rájönni, hogy hol vagyok, de a szemem nehezen akart engedelmeskedni a nagy világosságnak. Hunyorogtam, az agyam pedig ezerrel járt. Mégis, hogy a francba kerültem ide? Kik ezek az emberek és mit akarnak tőlem? Azonban nem volt időm sokáig töprengeni. Hirtelen égető fájdalmat éreztem a jobb karomon és felszisszentem. Próbáltam elhúzódni, de a támaszom még mindig nem engedett. Oldalra néztem, bár ne tettem volna. Egy forró vasdarabbal jeleket égettek a bőrömbe. Egyiket se láttam tisztán, szemeimet könnyek lepték el. A fájdalom őrjítő volt. Kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Végül pedig ismét csak a padló és én maradtunk...