huszonharmadik

1.1K 240 3
                                    

Luke pánikolt. A fájdalom okozta sötét foltok körbeölelték a látóterét, és nem volt benne biztos, hogy még mindig él-e, vagy valami furcsa transzba esett, ahol minden tompa, kivéve a gyötrelmet. Egész testében remegett, akár csak egy megvert kutya.

Michael szerette őt. Michael több volt, mint egy robot, és mégis kevesebb, mint egy ember. Luke pedig egyik sem volt.

Gyűlölte magát, mindennél jobban, és azt kívánta, bárcsak Mikey-t is ilyen könnyű lenne utálni, de ehelyett arra gondolt, hogy a bőrét is lekaparná csak azért, hogy Michael vele lehessen.

De ezt már nem mondhatta el neki. Vége volt. Luke nem tudta felfogni. Nem tehette.

Könnyektől homályos tekintettel és reszkető ujjakkal töltötte vissza az alkalmazást. Meg kellett próbálnia... muszáj volt.

Szédelegve rányomott a telefonja képernyőjén díszelgő mangó ikonra, és összetört szívvel, reménykedve várt.

MANGOWhere stories live. Discover now