Utálat felsőfokon

1. | Mi folyik itt?

- Megjöttem! - kiáltottam becsukva magam mögött fehér ajtónkat.

- Szia Maisie! Készülj, mert este vendégek jönnek hozzánk! - hallottam édesanyám csilingelő hangját.

- Rendben. - kiáltottam vissza.

Nem szenteltem különösen nagy figyelmet a készülődésre mivel nem szeretek nagyon kiöltözni. Mily meglepő. Miután sikerült leszenvednem magamról piros Conversemet beléptem a konyhába. Anya éppen valamit sürgött - forgott, ezért nem nagyon akartam zavarni. Már indultam volna el a lépcsőajtó felé amikor utánam szólt.

- Nem eszel? Tudtommal nem vagy ebédes vagy ilyesmi. - nézett rám kérdőn.

- Köszönöm nem vagyok éhes. Este pedig biztos sok finom dologgal készülsz, majd akkor eszem.

- Rendben, de ne legyél el sokáig. Három óra múlva jönnek és nagyon fontos, hogy viselkedj szépen mivel ezen a vacsorán múlik a jövőnk.

[...]

Mikor anya kijelentette, hogy ezen múlik a jövőnk azt hittem csak viccel. Hát erre csak később jöttem rá, de ne haladjunk ennyire előre. A házunk úgy néz ki, hogy van egy kisebb ajtó amin ha bemegyünk rálátást kapunk egy lépcsősorra. Valahogy így lett megoldva a felső szintre való átjutás. A felső szinten igazából csak az én szobám van amit használunk/használok. A többi az mind vendégszoba vagy még van egy moziterem, de az is csak azért mivel már nem volt lent több hely. Ja és a Donnaval készített kisebb "bunker" szobát is kihagytam, az is fent kapott helyett. A bunker elnevezés alatt arra gondolok, hogy van egy szoba amit berendeztünk magunknak. Van benne egy tévé, kanapé, csócsóasztal és még egy karaoke gép is. Én pedig most éppen a szobámban voltam és Donna zavarta meg elmélkedésemet, persze csak telefonon keresztül.

Donna: Hali! Na mit szóltak hozzá a szüleid, hogy késtél matekról tíz percet? Az enyémek egy hét netkorlátozást adtak. Csak egy óráig internetezhetek.😭

Me: Lehet elfelejtettem szólni.😅 - írtam vissza a választ.

Donna: Maisie! Tudod milyen pipák hogyha titkolsz valamit. Mikor akarod nekik elmondani? Amikor már elballagtál?

Me: Nem, de most itthon mindenki izgul, mert olyan két óra múlva jönnek hozzánk vendégek akik elvileg nagyon fontos személyek. Vagyis csak anya volt itthon és ő már a konyhában szaladgál.

Donna: Uh ez elég jól hangzik, anyud istenien főz.😋 Nekem viszont mennem kell, mert már csak fél órám maradt és még megkell néznem a sorozatom új részét. Szia!

Me: Szia! Majd írok mi volt.😘

[...]

Éppen írtam a házimat amikor hallottam, hogy csöngetnek. Végignéztem magamon: fekete szaggatott farmer és egy fehér adidasos póló volt rajtam. A hajam pedig csak simán lógott a vállamon. Egyszóval: nem nagyon vittem túlzásba a kiöltözést.

- Kicsim gyere le! Itt vannak a vendégek. - hallottam anya hangját.

- Megyek már. - indultam el lefele.

Mikor leértem észrevettem, hogy időközben apa is hazajött. Szemügyre vettem a vendégeket. Egy anyával egyidős szőke hajú nő, egy apánál kicsivel idősebb sötétbarna hajú férfi és...Sage.

Döbbenten nézett rám ahogyan én is rá. Ez. Nem. Lehet. Igaz!

- Maisie ők itt a Butler család. Alison Butler, Jason Butler és a fiúk Sage Butler. - mutatta be őket édesanyám egyesével.

- Tudom ismerem őket. - motyogtam az orrom alatt.

- Valóban? Nem is említetted. - lepődőtt meg.

- Osztálytársak vagyunk. Különben is nem kell mindenről tudnotok az osztálytársaimmal kapcsolatban. - vágtam vissza sértetten.

- Szia aranyom! Hogy te milyen nagy lettél! - köszöntött a csendet megtörve Alison majd szoros ölelésbe fogott.

Az egésszel csak az volt a baj, hogy lehet Alison emlékezett rám; viszont nekem vele kapcsolatban egy élményem sem volt. Miután végre elengedett Jason is üdvözölt, de ő csak egy öleléssel. Aztán pedig jött a kínos csend úgyanis Sage és én csak ott álltunk míg a szüleink arra vártak üdvözöljük egymást, mint két jó barát.

- Khm...Szia! - nyújtotta felém kezét amit egy szemöldök felvonással díjaztam majd nagy nehezen, de megráztam.

- Gondoltuk megpusziljátok egymást vagy ilyesmi, de hát valahol elkell kezdeni. - nevetett kínosan Sage édesanyja.

Még hogy én érjek hozzá egy ujjal is Sage Butlerhez? Éppen elég volt nekem az egy perccel ezelőtti kézfogásunk is nem hogy még megpusziljam. Viszont nem nagyon értettem azt a "valahol elkell kezdeni" részt. Mit? A favágást? De most komolyan: Mi folyik itt?

- Nem szeretnénk leülni? Farkaséhes vagyok. - nevetgélt apa a hasát fogva.