Emlékek vihara /Junkook/

1.rész

Mindösze 4 éves voltam, mikor diagnosztizálták anyám agydaganatát. Emlékszem sírt, nagyon sokat. Azt hajtogatta, hogy nem akar itt hagyni egy védtelen gyermeket. Lehet jobb lett volna, ha anya nem beteg. De neki ezt adta a sors én pedig elfogadom. Akkor, 4 évesen, még nem tudtam mi az a meghalni, azt hittem, hogy az csak egy átmenteti állapot, hogy majd anya visszajön. Rohamosan romlott az állapota. A szervezetét 3 hónap alatt tönkretette. Én pedig elkezdtem emlékezni. Az összes kis mozzanat amit anyám tett, most olyan távolinak tűnik. Akkor sokat sírtam. Kiszáradás miatt kórházba is kerültem. Apám nagyon aggódott, emlékszem az arcára, nagyon megijedt hogy engem is elveszíthet. Ott akkor 5 évesen megfogadtam, hogy bármi történik apát megvédem, bármi áron. Ezt később be is tartottam. Tudtam, hogy anya figyelt minket. Később pedig már apa is.