kissing strangers || muke

-16-

másnap délután a matektanárhoz indultam. azonban mielőtt kitettem volna a lábamat a házból, anya állított meg.

-michael, elmondanád hogy miért tátong egy hatalmas lyuk a zár helyén? és hogy hol van a kilincs?

-fogalmam sincs. talán betörtek...vagy nem. - zártam le a témát, s elindultam.

telefonomon zenét hallgattam, s az ashtontól kapott üzeneteimet olvastam. a tartalmuk általában ugyanarról szóltak. hogy egy menő bárban bulizott és hulla részegre itta magát. ezután mindig megtiltja nekem hogy igyak, mert szerinte nem tenne jót a szervezetemnek. én meg néha elgondolkodom hogy melyikünk az érettebb gondolkozású.

ahogy megérkezek az utca végében lévő 143-as házhoz, fellépkedek a lépcsőn, s megnyomom a csengőt. tenyerem izzadni kezd, mint mindig. míg odakint várakozom, lenézek a kis kertre ahol milliónyi színes virág pompázik. gyönyörű látványt és illatot nyújtanak. pár héttel ezelőtti látogatásom óta bővült a virágok száma és fajtája.

amint kinyílt az ajtó, mrs.hemmings mosolygós arca nézett vissza rám.

-szia, michael. gyere csak be. - nyitotta ki jobban az ajtót.

a konyhaasztalhoz ültünk, s míg ő kávét iszogatott, én elővettem táskámból a füzetemet és a könyvet. kissé félénken kérdeztem rá néhány feladat megoldására, ám ő mindig a lehető legkedvesebben válaszolt.

azonban beszédét egy harmadik ember állította meg. "anya, átmehetek calumékhez? "

a hangja rettentően ismerős volt. azt hittem képzelődöm. azonban ahogy a hang közeledni kezdett felénk, hamar rájöttem hogy valójában luke házában vagyok. és az anyukája tanít engem matekból. ez mind annyira lesokkolt egy szempillantás alatt, hogy úgy éreztem friss levegőre lenne szükségem.

rámnézett tengerkék szemeivel, én pedig görcsösen belemarkoltam a szék ülésének puha anyagába.

-persze. - mosolygott fiára, majd felém vezette tekintetét. -áh, ismered michaelt, ugye? - kérdezte, mire luke lesütött szemekkel bólintott. biztos voltam benne hogy azt mondja magában "sajnos, igen." nem zavart. csak nekem kellett volna ezt mondanom.

-tudja, mrs.hemmings ideje mennem. nem szeretném ha édesanyám netán aggódni kezdene. - persze, hogy egy teljes órára nem voltam otthon...

-rendben michael, add át üdvözletem neki. esetleg ha ráér nyugodtan átjöhet egy kávéra. - bármennyire is akartam rossz szemmel nézni a hölgyre, csak mert luke anyja, pozitív kisugárzása miatt egyszerűen nem tudtam.

bólintottam, és mosolyt erőltettem arcomra.

-akkor, viszlát. - léptem az ajtó felé.

-várj! - kiáltott fel luke hirtelen, s cipőjének koppanása törte meg a csendet. ott állt mögöttem, még mindig ártatlan, ám már kissé derültebb arccal.

-hazakísérlek. - mondta.

mit kellett volna mondanom? kössz?