A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

27. rész - Szerelmi titkok 🤐

Reggelre már az ágyamba feküdve találtam magam, szépen betakarva és pizsiben. Ilyenkor esetekben sok mindenki feltesz egy kérdést, én sem tettem másként...

-Hogy kerültem ide?-az ágyamba felülve, órámra ránézve reggel 6:00 van. Gondolom kitaláltátok, igen ismét go gimi! Már nem igazán érdekelt, hogy hogyan teremtem reggel az ágyamba, mikor tudtommal tegnap ültem a fotelon. Gyors kipattantan, hétköznapi rucit fel, megreggelizni és gyalogolni kezdtem a gimi felé. Sajnos olyan hamar repül az idő, hogy nem volt időm megnézni Odryt 😢 A gimibe odaérve sehol se találtam Emmát. Vagy később jön, vagy még mindig a nagyszülőknél vannak. De James viszont engem keresett, amin kicsit meglepődtem...

-Szia Blanca. Szeretnék beszélni veled, van pár perced?-fogta meg a kezem és húzott egy fa mögé, miközben annyira megijedtem, hogy miről akarhat beszélni velem, hogy csak ennyit tudtam neki válaszolni...

-Aha, persze-eközben odaértünk a fa mögé.

-Szóval Blanca, egy fontos dologról kéne beszélnünk-fokozta az izgalmamat.

-Igen?-kérdeztem tőle kedvesen.

-Arról van szó... hogy... beleszerettem Ramiba...-mondta halkan, miközben a bal kezével a tarkóját vakargatta.

-Tessék? Hogyhogy? Azt hittem, hogy Emmát szereted és jártok is-zavarodtam össze.

-De, járunk. Csak hát...-vakarta még jobban a tarkóját.

-Ugye nem akarod megcsalni?-ennél a mondat kiejtésénél röppent megijedtem 😱

-Nem-fújtam ki egy hatalmas levegőkupacot-De most mihez kezdjek? Nem akarom Emmát elveszíteni, de érzem, hogy szeretem Ramit.

-Hú ha, figyelj. Erre válaszolj kérlek őszintén... Akarsz Ramival járni?-tettem a kezem a vállára.

-Épp ez az! Nem akarok Ramival járni, se jövőt alapítani vele, se semmit! Csak simán szeretem...

-Te jó ég, miért szerettél bele? Mi volt az oka?-próbáltam vele kedvesen, megértően beszélni.

-Ezt én sem értem... bele kerültem a hatalmába! Kérlek Blanca, segítesz kihevülnöm Ramiból? Létszíves!

-Szívesen, egy barátért mindent. De mond, miért én segítsek neked? Miért nem Martin?

-Tudod, ide egy lány kell aki segít. Épp ezért még egy szívességre megszeretnélek kérni, ha nem baj...

-Persze, hogy nem gond. Mi lenne az?-mosolyogtam rá.

-Maradhatna ez a Ramis ügy köztünk? Nem akarom, hogy bárki is megtudja, főleg ne Ramonah...

-Ne butáskodj James, lakat a számon, ígérem!-verekedtem meg a hátát, mikor valaki közbe szólt.

-Mit ne tudjon meg bárki? Helló Blanca, helló James. Miről is maradtam le?-kérdezte tőlünk Martin. James tuti ideges lett, mert izzadni és vörösödni kezdett 😥

-Öhm, csak azt, hogy segítettem neki megírni a házi dolgozatát matekból-kezdtem én is pirulni, éreztem.

-Ennyi?-bólogattunk-Akkor gyerünk órára, Helen néni már tuti vár minket!

-Micsoda?-kérdeztük, miközben egymásra néztünk.

-Nem hallottátok a csengőt? Már rég elkezdődött az óra, csak gondoltam megkereslek titeket.

-Jaj köszönjük-Majd Martin átkarolta mindkettőnk vállát és irány a terem!

***

Bekopogott az órára Martin, a legbátrabb majd benyitottunk, és bementünk.