Love in the Castle

Jön a baba!

Britney

Az utóbbi hónapokban szépen gömbölyödtünk, én is, anya is. Egyre többször rúgtak a lányok. Igen, rúgtak, és igen, a lányok. És nem azért használtam többesszámot, mert bár igaz, hogy húgom lesz, és nekem is kislány növekszik a pocakomban, hanem mert nekem egyszerre két kislány növekszik a hasamban. Ugyanis hellóka genetika, ikreim lesznek, azonban ezt még nem említettem Samnek. Megtaláltam a kiváló, és bátor herceg gyenge pontját. Sam rettegett az orvosoktól, így sohasem jött be velem ultrahangra, inkább kint várakozott.

Hogy ne tűnjön fel neki, nagyon cselesen megkérdeztem, hogy ő milyen nevet szeretne a lányunknak, én pedig elmondtam, hogy én mit szeretnék, de megegyeztünk, hogy az ő nevét adjuk a babának. Vagyis az egyiknek, mert az általam választott Kathleen, a másik bébi neve lesz. Így lettek a lányaim nevei Grace és Kathleen Grippenwald.

A kilencedik hónap közeledtével egyre inkább stresszeltem, egyrészt azért, mert nem igazán volt pihentető az alvás, másrészt, mert bármennyire próbáltam eltekinteni a dolog felett, még mindig nem tudtam, hogy a két pasi közül melyik lehet a lányaim apja. Amikor Dr. Bowman felajánlotta a magzatvíz mintavételt, vagyis az amniocentézist, aztán elmondta a kockázatokat, úgy döntöttem, hogy nem vállalom. Egyébként minden vizsgálat a helyén volt, és az értékeim jók voltak, éppen ezért úgy döntöttem, hogy megvárom a világrajöttüket.

Március kilencedikén, délelőtt Sam és én a kertben sétálgattunk, amikor elfolyt a magzatvizem. Előszőr megijedtem, aztán összeszedtem magam, és visszasétáltunk a palotához. Előszőr anyut kerestük meg, aki hasonló problémákkal küszködött. Nem volt meglepő, körülbelül erre számítottunk. Anyu már a harminckilencedik héten járt, én éppen bekanyarodtam a harminchatodikra, ami nem kis teljesítmény volt, az ikerterhesség miatt.

- Hát Britt, kicsi szívem, azt hiszem, hogy ma szülni fogunk. – Anya a derekát fogta, miközben maga után vonszolta a bazi nagy kórházas tákáját. Apa támogatóan jött mögötte, és próbálta elvenni a táskát, de anya nem akarta odaadni neki. Helyette inkább belekapaszkodott a karjába, és letotyogtak a lépcsőn.

Legnagyobb sajnálatomra Logan idő közben értesítve lett, így a lehető legrövidebb idő alatt a palotába ért. Még meg sem állt a fekete limuzin, amikor kipattant belőle. Odafutott hozzám, és magához szorított. Fogadni mertem volna, hogy csak azért merte megtenni, mert Samuel éppen felment az én cuccaimért.

Amikor visszaért, Logan azonnal hátralépett. Nem fogtak kezet, csak egy-egy morgással köszöntötték egymást.

- Én megyek be a kórházba. Rád nincs semmi szükség itt! – Sam határozott kijelentésébe nekem nem lett volna kedvem belekötni, de Logan máshogy gondolta.

- Meg ahogy azt elképzelted, Grippenwald! Az én gyerekem! - tiltakozott.

- Mi az, hogy a tiéd? Én feküdtem le Britneyvel előbb.

- Meg ahogy azt te elképzelted – Logan cinikusan felnevetett.

- Kuss legyen, vagy egyikőtök sem jön be velem.

- Ne haragudj Brie – Sam megpuszilta a halántékom, mire utána kaptam, mert azt hittem összeesem az összehúzódásoktól.

- Annyira nyalinger vagy, Samuel – Logan megforgatta a szemét.

- Tényleg be haragudj, Britney.

Samuel elengedett, és odalépett Logan elé, majd behúzott neki egy jó nagyot. Logan felnyögött, de nem hagyta magát, és visszaütött. Sam gyorsabb volt, elkapta az öklét, és majdnem kicsavarta. Logan, hogy szabaduljon, berogyasztott, de Sam nem engedte el. Logan ficánkolt, aztán egyszerűen hátra dőlt, és maga alá sodorta Samuelt.