𝐓𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞, 𝐰𝐡𝐲?

𝐇𝐨𝐠𝐲 𝐌𝐈𝐕𝐀𝐍?

-Evelyn?-kérdeztem egy kis idő után.
-Igen Vivi?
-Mikor kezdenénk az edzést?
-Eredetileg ma kezdtük volna, de úgy érzem ez most nem fog sikerülni-állapította meg-Rosszul nézel ki..Nem akarsz pihenni egy kicsit?-utalt arra, hogy valószínüleg fal fehér az egész fejem. Visszgondolva elég félelmetes lehetett..
-De-mondtam, majd intettem egyet és még mindig sokkos állapotban indultam vissza.

-Hát itt vagy Vivi! Már mióta kerestelek!-kiáltotta vidáman a távolból egy ismerős hang. A kapun nem más, mint a legeslegjobb barátnőm, Fanni lépet be. Fannit az árvaházban ismertem meg, még régen..azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Tudni kell Fanniról, hogy egy életvidám ember, mindig pozitív, és optimistaként látja a világot. Ő adja mindig a pozitív energiát, és konkrétan neki hála élek még.

-Szia Fanni-mondtam, valószínüleg gyanúsan elfojtott hangon.
-Baj van?-kérdezte rémülten látva a sápadt fejem.
-Igen..-kezdtem, majd megráztam a fejem-Nem sétálunk egy kicsit?-kérdeztem halvány mosollyal a fejemen. Ez az a mondtat, amit valószínüleg a legtöbbször hagyott el eddig a szám. Bármikor, amikor nulla életkedvem volt, lovagoltam. Még Fanni előtt is mindig így tettem. Fannival mégjobb. Egyböl elmosolyodott, majd bólintott egyet.
-Oksi, gyorsan kihozom Wolfyt-mondta, majd elszaladt. Wolfy egy fjord kanca, már mióta Fanni lova. Wolfy előző gazdája kegyetlenül bánt vele, éheztette verte-ez meg is látszódott rajta, de Fannit nem érdekelte. Meg akarta menteni szegényt, ami sikerült is neki, sőt, nagyon szoros kapcsolatot ápolnak. Ezt (is) nagyon becsülöm Fanniban.
Miután kihozta Wolfyt elindultunk. Hogy merre, azt mi se tudtuk, de ez általában így szokott lenni. Most a Greendale erdő fele mentünk.
-Szóval mi történt?-kérdezte Fanni.
-Amikor kimentem Lulával a pályára, ott találtam Evelyn-t, ami nem is lett volna meglepő. De beszélni akart velem-meséltem Fanninak, aki izgatottan hallgatta-Elmesélte, hogy a közelmúltban Herman valami szórakozóhelyen benyomott, de annyira, hogy fogadott a Seaford lovardával. Egy verseny keretein belül dől el, hogy melyik lovarda három legértékesebb lova kerül át a másikhoz-folytattam, és amint kimondtam, Fanni hirtelen megrémült, majd előrehajolt Wolfy nyakához, hogy átölelje.-Ebben két rossz dolog is van rám nézve-vettem egy nagy levegőt annak érdekében, hogy ne bőgjem el magam, mivel bármikor eszembe jutott az eset, megremegett a hangom és bőgésben törtem volna ki-Az egyik, hogy a három ló Dalma, Smoke és...és Lula.-néztem magam elé sírógörccsel, mire Fanni kiegyenesedett, majd elképedve nézett rám-A másik, hogy ez mind..ez mind rajtam múlik-mondtam ki, mire Fanni megállt. Szó szerint lefagyott. Én is megálltam, majd visszasétáltam hozzá.-Fanni! Fanni? Föld hívja Fannit, Fanni jelentkezz!-legyeztem a kezem az arca előtt, mire feleszmélt a sokkból.
-Hogy MIVAN?!-ordította el magát hisztérikusan amikor újra elindultunk. És úgy, hogy még Wolfy benne se volt a szerencsétlen hármasban.- Hogy az istenbe képzeli Evelyn, hogy ennyi terhet rádemel?! Hogy?! Na és Herman! Ő kritikán aluli! Nem elég neked a szerettteid elvesztése, vagy a lovad lehetséges elvesztése, még mindez rajtad áll! Ki képes egy ilyen stresszbombát kibírni?!-háborodott fel, megjegyzem teljesen jogosan. Azér' há' na!-És igen, igaz, hogy te vagy minden reménységünk és a legjobb lovasunk, de attól még nem tudod ezt kibírni!-folytatta, én pedig meghatottan néztem rá, mivel nagyon jól estek a szavai.-Elképesztő!-fújtatott tovább.-Bírni fogod?-enyhült meg az arca amikor rám nézett.
-Muszáj lesz-sóhajtottam.
Csendben mentünk tovább, mind a kettőnk elmélyült a gondolataiba. És persze, ezt egyedül is meg lehetne csinálni, de így mégis jobb volt, mivel ott volt velem a két támaszom. Lula és Fanni. Ennél nem is kellett több.
Egy kis idő után felnéztünk, majd egyszerre megtörve a csendet tökéletesen egyszerre hordtuk el a jó büdös életbe Hermant és a baromságait. Amikor befejzetük egymásra néztünk, majd ismét egyszerre kitört belőlünk a nevetés. Aki nézett volna minket az biztosan idiótáknak könyvelt volna el minket, mivel az egyik pillanatban sokkolva nézünk egymásra a sírás határán, a másikban felháborodva magyarázunk, a harmadikban meg röhögünk. Hmm. Tényleg idióták vagyunk?:D

Remélem tetszett ez a rész is!:3 Képet egyelőre nem tudok berakni, mert bannolva vagyok (😂), de amint lesz rá lehetőségem, ígérem rakok. :) Ha tetszett pls vote! *^* byeee :*