Love in the Castle

Otthon

Britney

A sajtósok kereszttüzében álltam, egy szót sem akartam szólni, de ők csak rohamoztak a kérdéseikkel. Már kezdtem feladni, és inkább beletörődni, hogy meg kell válaszolnom az összes kérdést, majd megvárni, hogy elengedjenek. Most már értettem, hogy miért nem szabad megállni, újságírók körében. És a legrosszabb az volt, hogy én még csak meg sem álltam, egyszerűen csak lelassítottam.

Hirtelen kiabálások hallatszódtak, már kezdtem még jobban összezavarodni, és feladni a teljes életem, amikor realizáltam, hogy a zsurnaliszták szétszéledtek, én pedig megmenekültem. Varázsütés szerűen tűntek el a közelemből a publicisták, és sötét, mellényes pasik vettek körül. Magamban reménykedtem, hogy ezek nem valami szekta tagjai, akik el fognak rabolni, mert királyellenesek, vagy hasonló. De már azt sem bántam volna, ezért vakon megbíztam bennük, talán nem kellett volna, viszont én kezdtem feladni.

Fél óra leforgása alatt feljutottam a szobába. Logan feltehetőleg a zuhanyzóban áztatta magát, a hangok alapján legalább is számomra úgy tűnt. Kivettem a bőröndből a pizsamámat, és úgy, ahogy voltam, homokosan, felvettem, majd beledőltem az ágyba. Nem akartam beszélni sem vele, sem senki mással. Lényegében én bántottam meg Logant, de a firkászokkal való találkozás olyan sokkos állapotba kerített, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Nem akartam az áldozat szerepét játszani, de önkéntelenül is felvettem. Plusz volt egy olyan érzésem, hogy Logan sem szeretne velem beszélgetni.

Egészen sokáig voltam fent ahhoz, hogy rendbe szedjem a gondolataimat. Éreztem, ahogy Logan bedőlt mellém, amikor körülbelül további fél órával később kijött a fürdőből. Úgy tettem, mintha aludnék, de az összes mozdulatát láttam, hallottam, és éreztem, ahogy rátérdelt az ágyra, levette a takaróhuzat rá eső részét, meg az összes többi, az ő részére kirakott ágyneműt, majd áttelepedett az ágy sarkával légvonalban lévő, fehér bőrkanapéra. Tisztában voltam vele, hogy ez az utazás a továbbiakban biztos kínszenvedés lesz, főleg, ha ő továbbra sem lesz hajlandó velem beszélni. Persze teljesen jogosan nem tenné, és az egész miattam történt.

Végül úgy döntöttem, hogy sokkal jobb, ha másnap kora reggel elmegyek haza, és hagyom, hogy Logan kinyaralja magát. Maximum utánam jön, ha ahhoz tartaná a kedve. Ha meg nem, akkor ez van, én pedig teljesen megérdemeltem. A csendet hirtelen a halk, de kivehető motyogása törte meg.

- Jó éjt Britney, sajnálom, hogy így alakult az este. - Már majdnem válaszoltam neki, hogy én is, de aztán rájöttem, én elvileg aludtam, úgyhogy magamban mondtam csak ki, de az szerintem nagyon őszinte volt, és azt kívántam bár hangosan is kimondhattam volna, de nem tehettem.

Reggel, amikor felkeltem az ágynemű a helyén volt, de Logan nem tartózkodott a szobában. Pedig feltűnően korán volt. Ébredés után rögtön tárcsáztam a pilótákat, akik biztosítottak, hogy két órán belül találkozhatunk a reptéren. Rendeltem egy taxit másfél órával későbbre, és azonnali szobaszervizt. Bementem a fürdőbe, lemostam magamról a sót és a homokot, ami rám tapadt. Egy fekete, hátul keresztpántos ruhát vettem fel. Hozzá egy nagy szalmakalapot, ami takarta a fejem nagy részét. Alá napszemüveget. Belebújtam az egyik szandálomba, a cuccaimat egyenesen a bőröndbe hajítottam, nem törődve azzal, hogy vizes vagy sem. Az egyetlen, ami érdekelt, hogy be tudjam zárni, és ne hagyjak hátra semmit.

Negyed hatkor nekiálltam reggelizni. Az egyetlen müzliszelet - amit le tudtam nyomni a torkomon - elfogyasztása közben írni kezdtem.

"Kedves Logan!
Sajnálom, hogy elrontottam a vakációnkat. Remélem egyszer meg tudsz majd bocsátani. Nem a te hibád.
Britney"

Nem lett valami világra szóló költemény, de a célnak megfelelt. Ráraktam a tévéasztalra, becsuktam magam mögött a szobaajtót. A kulcskártyát leadtam a recepción. Szerencsére nem kellett semmilyen papírmunkát végezni emiatt. A bőröndöm magam után húzva megkerestem a taxit, amit rendeltem, természetesen álnévre. Történetesen Alecia Germanotta névre. Szerettem kombinálni hírességek nevét, így született meg az utóbbi név is.