I Don't Care! (Loki Fanfic)

35.Fejezet

A hűvös levegő felfrissítette a lányt. Arca kipirult a hidegtől, de ezzel nem foglalkozott. Pontosan tudta, hova akar menni. Miután lemászott a szobájából, a fegyvertár felé sietett. Szerencsére senkivel nem találkozott szembe. Kicsempészte kardját, egy íjat, és egy nyilakkal teli tegezt. Gyorsan felcsatolta magára ezeket, majd az istálló felé vette útját. Ginever ilyenkor kiengedik, kicsit friss levegőt szívni, így felesleges lett volna a bokszoknál keresnie. Gondolkodás nélkül átmászott a karám kerítésén, majd ujjait szájához emelve füttyentett egyet.

Pár perc múlva, egy fekete kanca vágtázott felé. A gyönyörű állat, jókedvűen bakolgatva, száguldott gazdájához, majd lefékezett Cassy előtt.

- Jól van kislány! – nevetett a hercegnő, miközben felkapta a nyerget a kerítésről. – Látom neked is van kedved kicsit szórakozni.

Miután felszerszámozta hátasát, a lány felugrott lovára, majd átugratva a kaput, kiszáguldott a kastély területéről.

Thor-t, mint hideg zuhany, úgy csapta szembe a hűvös levegő. Nem kellett gondolkodnia, hogy felmérje, mi történt. A férfi gyorsan kifutott az erkélyre, de a lányt már nem találta ott. Ahogy végig pásztázta az udvart, feltűnt neki, hogy a fekete kanca sincs a helyén. A herceg csak dühösen ingatta fejét, majd visszatérve a szobába, bezárta maga mögött az ajtót.

Az erdő csendjét felverte a patkódobogás. A fekete musztáng vadul vágtázott, fejét néha felcsapva, hátsólábaival kirúgva. Utasa csak nevetve paskolta meg lova nyakát, miközben még gyorsabb tempót diktált. A lány kihúzva az íj idegét, bele illesztett egy nyilat. Célzott, majd lőtt. A nyílvessző métereket repülve, belefúródott egy fa ágába. A hercegnő tekintetével kiszúrta a sűrű, havas lombkorona között, és ugrásra kész helyzetbe ült. Ahogy olyan közel kerültek, Cassy felegyenesedve, ráállt a nyeregre, és az ágat lehúzva, kihúzta belőle a nyílvesszőt. Aztán gyorsan elhajolt egy felé száguldó ág elől, majd visszaesett, ülőhelyzetbe.

A lány lelkesen felordított, lova pedig nyerített egyet. Minden olyan csodálatos volt! Egyszerűen bármire képesek voltak!

Aztán Ginever, hirtelen lassított. Nem sokat, mert még így is nagyon gyorsak voltak, de pont annyit, hogy a hercegnő megérezte. Cassy, a kanca nyakára dőlve kémlelt előre. A ló nem véletlenül ijedt meg, egy szakadék volt előttük, pár méterre. A lány csak vakmerő mosolyra húzta ajkait, majd újra gyorsított.

- Nyugi. – suttogta lova fülébe. – Bízz bennem!

Az állat, bár nyugtalanul horkantott, de azért engedelmeskedve száguldott tovább. Három méter, kettő, már csak egy... A fekete kanca még hátsó lábaival lökött egyet magán, aztán elrugaszkodott. Cassy, kissé előre dőlt, és felemelkedett a nyeregből, hogy könnyítsen a hátasát terhelő súlyokon. Pár pillanatig csak szárnyaltak, mintha a fizika törvényei megszűntek volna, az egész olyan szürreális, mégis varázslatos volt. A hercegnő kitárta kajait, mintha szárnyak lennének, és élvezte, ahogy a menetszél belekap fonott hajába. Ló és lovasa, együtt repültek. Aztán ennek a csodának vége szakadt, és nagy robajjal landoltak, a másik oldalon. A szerencsétlen érkezés következtében, Cassy jobb karja belegabalyodott a szárba, és neki csapódott a nyerget rögzítő, éles csatok egyikébe.

- Áh! – kiáltott fel a lány fájdalmában.

Ginever egyből megállt, és aggodalmasan topogott. Próbált felnézni gazdájára, ám nem bírta tovább fordítani nyakát.

- Nyugalom kislány! – erőltetett mosolyt magára a hercegnő. – Nem történt semmi, csak egy kicsit beütöttem a karomat. Na, menjünk!

Azzal, már újból vágtázva hagyták maguk mögött a szakadékot.

A nap már lenyugodni készült. Thor aggodalmasan kémlelte a távolt. Vajon hol lehetnek?

- Nyugi bátyó! – sétált mellé Loki. – Hamarosan hazaérnek!

- Már utánuk küldtem a fél kastélyt, de még mindig nem akadtak a nyomukra!

- Szerintem kicsit túlreagálod! – bizonygatta a feketehajú, ám hangjában idegesség csengett. – A mennyasszonyodat keményfából faragták, arról nem is beszélve, hogy adnod kell neki egy kis teret.

- Mégis mennyi teret adjak még neki? – dörrent testvérére a szőke. – Az egész kastélyban bárhova mehet, belépése van a fegyverraktárba, még saját kardja is lehet, sőt bármelyik eszközt szó nélkül használhatja!

A zöldszemű herceg csak nevetve ingatta fejét.

- Jaj, Thor! – nézett sajnálón fivérére. – Be kell látnod, hogy ez a lány nem illik hozzád! Ő teljesen más, mint te! Nem valami toronyba zárt hercegnőcske, aki arra vár, hogy megmentsék, mivel ahogy te is láthattad, kiszökik ő magától! Neki szüksége van szabadságra, száguldásra, kalandra. Ha ehhez nem juthat hozzá, megkeresi ő magának az utat, hogy kijátssza a rendszeredet, és kiszabaduljon. Túl nagy fába vágtad a fejszédet testvérem! Ez a lány nem fogja betartani a szabályaidat, akár mennyire is tisztel. Ha nem hagyod kibontakozni, el fog menekülni tőled.

Pár percig csöndben álltak egymás mellett. A szőke herceg tudta, hogy öccsének igaza van, de nem akarta elfogadni. Talán majd a lány kinövi, ezt a vad viselkedést.

Hirtelen patkódobogásra lettek figyelmesek, aztán megjelent a kastély kapuiban, egy fekete ló alakja.