Abosi Barni Fanfiction (Folytatás)

20. rész

Felkeltem és kikapcsoltam a kamerát.
-Holnap korán kelek, szóval megyek aludni.-szóltam oda Barninak.
-Rendben.-jött, majd adott egy puszit.
-Ez most jóéjt puszi volt?-kérdeztem nevetve.
-Igen, hogy szépeket álmodj.-mondta full komolyan.
-Na akkor mivel már nagy vagyok kérek egy csókot.-követeltem.

Miután megcsókolt, tényleg elmentem aludni.

Reggel
-Jó reggelt..-mosolygott Barni, kávéval a kezében.
-Mmm neked is.-fogtam a fejem.

Kiszálltam az ágyból, és felöltöztem. Megittam a kávémat és éppen húztam a cipőm, hogy beérjek a munkába amikor két kéz átkarolt.
-Barni, kérlek most ne csináld ezt.-mondtam.
-Mmmmmmmm.-adta a választ.
-Barna. Engedj el.-fogtam komolyra.

Válasz helyett felkapott és becipelt a hálószobába kabátostul, cipőstül. Ledobott az ágyra, és rámfeküdt.
-Te nem vagy normális..-nevettem.
-Na, menj dolgozni.-csókolt meg.
-Végre elengedsz.-léptem ki az ajtón.

Gyorsan lépkedtem a Libri felé. Hirtelen benyitottam.
-Elnézést a késésért!-néztem le a földre.
Gábor elém jött. Kissé túl közel.
-Mi az oka a késésnek?-kérdezte.
-A barátom visszatartott.-léptem hátrébb.
-Jó. Egy ilyen lánynak megbocsátok.

Levettem a kabátom, és a pult mögé léptem. Ebédszünetben írtam Barninak.
-Szia. Nem hoznál egy kis kaját?
-2 perc ❤️
-Imádlak❤️❤️

És 2 perc múlva, belépett Barni a boltba. Gyorsan köszöntem, és átvettem a kaját. Kicsit beszélgettem, majd lejárt az ebédszünet.
Barni hazament, én újra beálltam dolgozni. Pár óra múlva végre lejárt a munkaidőm. Elköszöntem, majd kiléptem az üzletből. Majd valaki utánam futott.
-Szofi várj...-kiabált Gábor.
-Öm tessék?-fordultam hátra.
-Itt az elérhetőségem. A lapon az emailem, bejelöltelek Facebookon.-egy kis cetlit nyújtott át.
-Rendben, köszi.-mosolyogtam, bár igazából csak Barni ölelésére vágytam.
-Ja és még valami..-figyelte az arcom a főnököm.
Kérdőn néztem rá.

Majd hirtelen odahajolt és szájon puszilt.
Nem tétováztam, pofon vágtam.
-Te mégis mit képzelsz..?-néztem rá.
-o én sajnálom, csak jött.
-Ja persze, ezt ne meséld be nekem. Undorító vagy. Ezt soha nem lennék képes megbocsátani. Lehetetlenül viselkedtél.-nagyon ideges voltam.

Sebesen lépkedtem a sötét éjen a lakásunk felé. Gyorsan benyitottam. Barni teljesen nyugodtan a kanapén ült. Csak néztem. Nem bírtam megszólalni. Hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim. És csak bámultam.
Mikor hirtelen észrevett, azonnal felugrott és kérdezgette mi a baj.
-Szofi mondj már valamit!-kérdezte aggódó arccal.
-Meg.. megcsókolt.-néztem a földet.
-Tessék? Kicsoda? És mégis hogyan?-láttam az arcán a dühöt, de semmit sem értett.
Mikor az utolsó könnyemet is letöröltem, végre megszólaltam.
-Sétáltam hazafelé, és utánamjött. Valami kártyát adott és lekapott. Pofonvágtam. Nagyon sajnálom én tényleg szeretlek és nem vágyom másra, nekem csak te kellessz, nagyon féltem és nem akartam ezt..-csak hadartam el a szavakat és közben megint eleredtek a könnyeim.
-Szofi shh Szofi.. Shhh!-húzott magához Barni.
-Semmi baj.. nem a te hibád. Nem te vagy a hibás. Nincs okom haragudni.-nyugtatott.

Csak feküdtem az ölében. Megbeszéltünk mindent. Amikor a 40. Csókot adtam neki, elhatároztam hogy nézzünk egy kis sorozatot.
-Nem tudtam, hogy ennyire szeretsz.-poénkodott.
-Kicsit túl gondoltam. De nagyon féltettem a kapcsolatunkat.-néztem a szemébe.
-De nyugalom, mindent megbeszéltünk, nem haragszom. Sőt, még jobban szeretlek. Imádlak Szofi.
Válasz helyett megfogtam a kezét és az ágy felé kezdtem húzni. Leültettem az ágy végébe. Majd óvatosan megcsókoltam. Hirtelen lekerült rólunk a póló. Hevesen csókolóztam, majd átkaroltam a nyakát és tovább pusziltam. Hátradőlt az ágyon, így rajta feküdtem.
-Érzem a kockáid.-nevettem.
-Melyiket? Sok van.-nevetett.
Legurultam róla, és mellé feküdtem az ágyba. Összekulcsoltam a kezünket és a haját kezdtem babrálni, míg nézte a plafont.

/ITT IS A 20. RÉSZ. REMÉLEM TETSZETT. Kicsit nagyon izgalmas lett. Ha tetszik nyomj egy Vote-ot. Gyorsan hozom a kövi részt. BYE😛/