Méltatlan szerelem (Krilov család II.)

Tizenkettedik (utolsó) fejezet

Harry Rice mélységesen unta ezt a hosszú hétvégét. A felesége kimérten fogadta, a sógornője lebecsülte, a vendégek pedig összesúgtak a háta mögött. Környezete megvetését mindig is érezte, de a csalódás, mely Emma elutasítását kísérte, felajzotta érzékeit. Ezek az emberek kinevetik és becsmérlik, mert méltatlannak tartják a Henderson lányhoz. Harry megsértődött, és bosszút forralt.

Minden megpróbáltatás között a vasárnap esti búcsúvacsora volt számára a leginkább kimerítő. A hosszú, elegánsan megterített asztal mellett viszontlátta mindazokat, akik megkeserítették az életét. Mindenek előtt a feleségét. Emma kiutasította a hálószobájából, és átnéz rajta. Aztán Rose-t, a sógornőjét, akinek szájából ki se fogy a gúny és a megvetés. Pedig valaha bolondult érte. Harry tudta ezt, bár fel sem merült benne, hogy az idősebb lányt válassza, még ha jobban tetszett is neki. Emma sápkóros, Rose-on legalább van mit fogni. Már ha engedi magát fogdosni. Harry gyűlölte az öntudatos nőket, és félt kipróbálni, hogy sikerül-e megtörnie Rose-t. Ezért választotta Emmát.

Keserűen tolt odébb egy szelet gombát a tányérján. És lám, Emmával se bír, pedig olyan hajlítható, butácska lánynak tetszett, aki elvakult a szerelemtől, és odaadón imádja őt.

Szeme sarkából Emmára sandított. A kebleit látta jórészt belőle, mely telten és hófehéren töltötte ki a halványzöld dekoltázst, előredomborodó hasát, mellette a puffos ruhaujjból kibúvó gömbölyű karját. Emma mereven maga elé nézett, és egy falatot sem evett. Harry összerázkódott mérgében. Ez a finnyásság az őrületbe kergeti. Ahogy Emma eszik. Apró darabokra vagdalva az ételt, csipetekben, mint ki sose szenvedte meg az éhséget, és közömbös minden élvezet iránt. Az ágyban is egy szent mártíromságával hevert, és Harry barbár betolakodónak érezte magát, ki röfögve teszi magáévá az előkelő várkisasszonyt.

Harry szórakozottan a másik oldalra nézett. Ott hasonlóan buja idomok látványa fogadta. Ez a Mrs. Wilson ugyancsak ínycsiklandozó fehérnép, futott át Harryn a pajzán gondolat, és a keserű önmegtartóztatás után, melybe a felesége, majd a szeretője taszította, meglepetten észlelte enyhe erekcióját az asztal alatt.

Harry imádta a Nicol féle nőket. Kicsit közönséges, a legkevésbé sem fennkölt, de helyén van az esze, nem affektál, és nem támaszt teljesíthetetlen követeléseket. A férfi mindig tudja, mit akar, ahelyett, hogy kétségbeesetten találgatná árnyalt lelke apró rezdüléseit.

Csodálkozott, hogy Emma is kedveli a fiatalasszonyt. Egész délután a kályha mellett sutyorogtak könnyes szemmel, ahogy csak asszonyok tudnak fecsegni egymással.

Vetett még egy pillantást Nicol merész ruhakivágására, mielőtt a nő feje fölött a férjére nézett. Wilson egy tulok. Nehézkes, félszeg, zavarodott. Rose ismerőse. Ennél rosszabb ajánlólevél nem is kellett Harrynak.

Az asztal túloldalán felnevetett egy nő, és Harry odakapta a fejét. Volt szeretője, Charlotte Braxton trónolt abban az irányban a sógora, Piere mellett, aki félreérthetetlen figyelmével halmozta el Rose Hendersont egész délután. Charlotta egy kurva, füstölgött Harry, mert felötlött benne a két hónappal ezelőtti találkozás megalázó emléke. Amikor a nő a gyémántokat követelte rajta. Aztán betömte a száját Emma pénzével, de súlyos árat fizetett a gyémántok eltűnéséért. Charlotta megszakította a viszonyukat, és kidobta a gyémánt üzletből, Még figyelmeztette is, hogy könnyen megúszta a gyémántok elvesztését. A csempészetből befolyt mellékjövedelem hiánya legalább olyan fájón érintette Harryt, mint Mrs. Braxtonnal való szeretkezéseik elmaradása.

Mrs. Henderson felemelkedett az asztalfőn, és befejezte a vacsorát. Harry nem pattant fel azonnal, mert sejtette, a könyvtárba félrevonuló férfiak társaságában aligha várnak rá élvezetes percek. Egyetlen barátját se tudta ebben a közegben. Bánatosan lógatta a fejét, amikor könnyű érintést érzett a vállán. Megrökönyödve ismerte fel a mellette álló nőben Rose-t.