Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

(1.rész) A vég kezdete..Volt két Akatsukis

Akane szemszöge:

Meg nyuktató érzés hogy mindenki jól van. Hidan is megúszta, bár lehet lelkileg megsínylette a dolgot..Ahogy szegény Ayame is. Sóhajtok. De azonban Pain még mindig nem tett semmit. Már eltelt egyhét és semmi...Ahj..Nem bírok tovább várni! Elmegyek és kiszabadítom magam a hugom! Persze előbb szólnom kell Ayamének. Hát jó, most úgysem tudok senkit felverni. Nem rég volt egy elég hosszadalmas, és fárasztó csatánk, úgy hogy mindenki hulla. Pain ismét elküldte Deit küldetésre de most Sasorival. Hu...Oké. Itt a lehetőség! Gyerünk! Biztatva magam felálltam, és ki mentem az ajtón. Lassan fokonként araszoltam a nyikorgó fa lépcsőn..Ahj..Hihaetetlen, hogy Kaluzu folyamatosan gyűjti a pénzét és olajra sem tellik! Nah mindegy. Menyünk Ayaméhez. Halkan bekopogok. Majd kinyitom az ajtót.

-Akane?-motyogja félálomba.

-Igen, igen, de hol van a cicád?

-Ö...Mi? Nem tudom?

-Akkor irány meg keresni!-mondom

-De Akane..-húzza a fejére a takarót. Mint egy kisgyerek..Rácom fejem. Lerántva róla a takrót húzom ki az ágyból.

-Öltözz mert van egy fontos feladatunk! Örülni fogsz neki.-mosolygok.

-Igen? Mi?

-Ha..Aszt hitted mi? Na meny és öltözz!-fordítok hátat neki, és ki megyek az ajtón. Vissza mentem köpenyemért és a bejáratnál vártam az álmos Ayamét.

-Mi az a nagyon fontos amiért hajnalban ki rángattál az ágyból!?

-Tudom hol vannak a hugaink.

-Mi!?-ment ki az összes álom a szeméből.

-Nah tudtam én, hogy ettől felébredsz.-indulok el mosolyogva.

-Héy..Akane ne hagy csak így itt!-fut utánnam Ayame.-Hogy érted hogy tudod?

-Tobival jöttünk rá.

-Értem, akkor szóljunk Painnek-akart volna vissza indulni, azonban meg akadályoztam.

-Nem lehet. Már szóltam neki. Egy héttel ezelőtt, és nem tett semmit..Én meg már nem tudok várni!

-Oké. Megértem, elég sok idő telt el azóta hogy ide kerültünk. Benne vagyok menyünk és derítsük ki hol vannak a hugaink!

-Tuddam én.-mosolygok.-Akkor keressük meg azt a cicát!

-Na de miköze ennek a cicámhoz?

-Hát, most akár idiótának nézel, akár nem...Az a cica beszél, és Yukimarunak a shinobija.

-Yukimaru?

-Igen az a kisfiú akiről beszéltem még anno.

-Ja igen. Akivel Orochimaru barlamgjában találkoztál.

-Aham.

-És akkor ő tudja az utat a hugainkhoz?

-Azt mondta, hogy igen tudja. És cserébe meg egy családot kért.

-Oh...De cukii-olvadozik Ayame.

-Igen. Ezért arra gonoltam hogy az Akatsuki be fogadhatná.

-Nem is tudom..Pain nem hiszem, hogy ezt meg engedné.

-Tudom. De ismerek egy meg győzési formát.

-Mit?

-Nem mit, kit? Konant.

-Jaj...Értem. Ez ravasz húzás.-mosolyog

-Tudom.-mosolygok vissza. Miközben egyre jobban és jobban távolodunk a bázistól.