Stréberként Kezelve

5

A tegnap éjjelem azzal ment el, hogy kutakodtam utána. Jó, lehet, kicsit megszállott vagyok, mármint a téma, nem Isaac iránt, de engem tényleg érdekel mi van vele.

- Tina, nézd, ezt találtam. - mutattam a telefonom a lánynak.

- Mi? Kiről? - értetlenkedett.

- Hát Isaacról. - valaszoltam mintha ez annyira egyértelmű lenne, szerintem az is volt de mindegy.

- Ennyire foglalkoztat? - húzta fel a szemöldökét.

- Az most lényegtelen. Figyelj, állítólag anyukáját három éves korában lelőtte a mostoha apja. Aztán a húgával, Teresa Well-el, egy árvaházba kerültek, ahonnan később megszöktek. - magyaráztam teljesen beleélve magam a történetébe.

- Ezt honnan szedted? - rakta keresztbe a kezeit.

- Wikipédia? - próbáltam menteni magam.

- Ennyi minden nincs fent a neten sem. - rázta a fejét. - Summer, vagy bevallod az igazat vagy én derítem ki. Először is azt szeretném tudni, hogy mennyi időt töltöttél ennek a szép mesének a megírásával. - emelte ki a megírásával szót.

- Na jó figyelj. Felkerestem a nagymamáját, és érdeklődtem felőle... - vallottam be.

- Summer, te nem vagy normális! - kiabált a lány. A többi szavára nem emlékszem ugyanis nem is érdekelt mit vág a fejemhez.

- Nézd, Tina. Én csak kiváncsi voltam miért volt velem annyira gonosz és eszméletlenül flegma mikor először találkoztunk. - emeltem fel a kezem miközben csak próbáltam menteni magam.

- Értelek. - rántott vállat.

- Mi? Tényleg?

- Persze. Te vagy a legjobb barátnőm. Viszont.-váltott témát. - neked is meg kell tanulnod a táncot.

- Mi? Nem! Még korán van hozzá. Úgysem fogadnátok el. Maximum te. De főleg Isaac nem.

- Ez megeshet, de ne aggódj, bír téged.

...

- Oh, hello Ms. Rozsaszin Felhőcske! - jött velem szembe az említett fiú.

- Én is örülök neked, Mr. Depike. - vigyorogtam. - Beszélhetnénk?

- Várj, meg kell néznem a naptáramat. Hmm, pont jó az időpont. - nyitott ki egy képzeletbeli naprárat.

- Te tényleg nem vagy normális. - forgattam a szemem, miközben azt néztem, ahogy a levegőbeli naptárát olvasgatja. - A lényeg, hogy nagyon cuki mamád van. - kezdtem bele.

- Mi van a mamámmal? - komolyodott el.

- A Drága azt hitte, a barátnőd vagyok. - nevettem.

- Hát lehetnél. - vigyorgott.

- Ööö... azt hittem nem bírsz. - gondolkodtam el mire csak felnevetett. - Jó mindegy, az a lényeg, hogy a nagyid mesélt rólad. - kezdtem bele de rájöttem, ez így nem jó. - Hagyjuk. - siettem el mert próbáltam rendbe hozni a helyzetet. Tényleg, mire volt ez jó? Most komolyan. Csak még jobban magamra haragítom.

- Ne. Várj! - szólt utánam.

- Most komolyan? - fordultam hátra.

- Ha már úgyis tudod akkor inkább jól jönne egy lelki társ. - rántott vállat.

- Vá...várjunk mi? - ráncoltam össze a homlokom. - Isaac Well tud jó fej is lenni? Ezt beíratom a Gueniss Recordokba. - nevettem fel mire ő is elmosolyodott, őszintén. - De félre téve a viccet. Át jöhetnél, beszélgetni, ma, hozzánk. - húztam fel a szemöldököm. - A Halfway park melletti ház a miénk. Fél öt. - tájékoztattam.

- Kösz. - válaszolt és úgy láttam most az egyszer hálás.

- Akkor majd találkozunk, szia. - mentem

...

- Szia Isaac. - nyitottam ajtót.

- Van kajád? - nézett a hátam mögé. - éhes vagyok.

- Én is örvendek. - forgattam a szemem. - Amúgy van popcorn, meg leves. Melyik?

- Engedj már be! Zuhog az eső. - ráncolta össze a szemöldökét.

- Te jó ég, hogy lehetsz ilyen türelmetlen? - álltam félre az ajtóból, hogy helyet adjak neki.

- Popcorn. Az jó lesz. - mosolygott miközben lehúzta a bakancsát. 

- Ki gondolta volna. - mosolyogtam.

- Amúgy van valaki rajtad kívül? - tekintett körbe.

- Ha lenne, a nagyim már régen körbe csókolt volna. - nevettem fel miközben a konyhába mentem a kész popcornért.

- És a szüleid? Velük mi van? - érdeklődött

- Ezt fönt megbeszéljük. - mondtam majd a kezembe vettem a pattogatott kukoricás tálat.

- Szóval akkor mi van velük? - kérdezte miközben a popcorn-t zabálta, igen, zabálta.

- Tudod, anya meg apa. Ömm... meghaltak.-töröltem meg szemeim. - Ezért a mamámmal élek. Aki mellesleg nagyon szeret, és én is őt szeretem a világon a legjobban. - nevettem fel sírós hangon.

- Uh, hát sajnálom. Tudom hogy illetlenség ilyet kérdezni, de mi történt velük? - komorodott el.

- Egyszerű autó baleset. - válaszoltam szipogva.

- Az szörnyű, nem egyszerű. - mosolyodott el szomorúan. Oh végre életében először! Köszönöm!

- Ugyan, a tiéd sokkal rosszabb. Mellesleg te három éves voltál. - fordítottam felé egy lágy mosolyt. - Én pedig tizenegy. - ekkor egy kis könnycsepp hullt ki a szememből amit Isaac gondosan letörölt aztán rám mosolygott.

- Látom te is tudsz jófej lenni. - nevettem mire elgondolkodott aztán megszólalt.

- Hát örültem a találkozásnak Ms. Csillámpor. De most mennem kell, ugyanis ömm... mennem kell.-állt fel a puha szőnyegemről.

- Várj! - szóltam utána. - maradhatnál, még egy kicsit.

-Örömmel maradnék, de mint mondtam, mennem kell. A hugom, Teresa már vár rám. - magyarázta.

- Oké, csak nyugodtan, amúgy jó volt kicsit beszélgetni valakivel, úgyhogy köszönöm hogy eljöttél. - nyitottam ki a szoba ajtón aztán lekisertem a bejárati ajtohoz. - Kezdesz kifogyni a gúny nevekből úgyhogy gondolkodj még rajtuk. - nevettem el magam aztán ő csak mosolygott egyet és elment.
Sikerült ki hoznom Isaac Wellből egy rendes embert. Isaac tud jó fej is lenni és emiatt boldog vagyok. Ugyanis nekem sikerült ki hoznom belőle.

Halii!💕
Itt vagyok az újabb résszel.🙃
Remélem élveztétek.🤷🏼‍♀️
Ha tetszett kérlek nyomj rá a "vote,,-ra.😅
Köszönöm hogy elolvastad🙏🏻
Remélem tetszett😇
Pusszancs!♥️

~LillyPad~