Számkivetettek (befejezett)

6.

Loki rezzenéstelen arccal állt a szoba közepén, és mint legtöbbször, arcán most sem volt felismerhető semmilyen érzelem. A gyógyulása teljes, a nyakán nem volt már felfedezhető semmilyen sérülés. Talán csak a ruháján lévő szakadások árulkodtak arról, hogy az elmúlt időszak nem volt épp békés. Valkűr nem volt benne biztos, hogy látomást lát-e, vagy az igazi Loki áll előtte, de megbizonyosodni sem nagyon mert róla.

A herceg szólalt meg először. - Önts nekem egy pohár italt, és ezúttal tartózkodj mindenféle érzelemmegnyilvánulástól. Egy pohár lesz, és nem az egész üveg. - Valkűr a rezzenéstelen arcot nézve öntötte a sárgás italt a pohár mellé.  - Ne feledd, most nem úgy van, mint akkor. Most nem vagyok megkötözve!

Loki továbbra sem mozdult, az italát várta. Valkűr lassan fogta fel, hogy a dolgok mostanra nagyon megváltoztak. Aki előtte áll, és akit első találkozásuk óta leplezetlenül gyűlölt, a királya, Asgard ura. Neki tartozik engedelmeskedni, hiszen az előbb hallotta, hogy a támadást senki nem élte túl rajtuk kívül. Thor valahol kint lebeg az örökkévalóságig, ami egyet jelent azzal, hogy öccse követi a trónon. Remegett a keze, miközben a poharat végre sikerült teletöltenie.

De jó lenne egy húzásra kiinni, gondolta. Nem is emlékezett rá, hogy mikor ízlelt alkoholt utoljára. Megfogadta hogy józanul fog élni, de most rettenetesen vágyott rá hogy az égető nedű eltompítsa az érzéseit és a félelmeit. Az édeskés illat megcsapta az orrát, ahogy a poharat megemelve átnyújtotta a férfinak. Összeszorította az ajkait és nagyot nyelt. Loki a pohár felett ránézett és mintha direkt nyújtotta volna a pillanatot. A félhomályban a nő most látta meg arcán a sérüléseket, a felszakadt szemöldökét. Vajon az életéért, a többiek életéért küzdött, és a harc során szerezte a sérüléseket, vagy gyáván meghúzódott és rátaláltak. Bár nem régóta ismerte Lokit, azt tudta, hogy nem futamodott meg, amikor Asgardra támadó Helával szálltak szembe. Abban azonban biztos volt, hogy Thor nem véletlenül hagyta a Sakaaron, bár az okáról nem beszélt. Amikor kérdezte, hogy hol van az öccse, csak annyit mondott mosolyogva, hogy az a hely inkább való neki, mint Asgard.

Valkűr remélte, hogy Loki nem kéri most számon tőle azt, ami a Sakaaron történt. Loki még mindig nem ivott bele az italba, zöld szemével őt nézte, és a nézéséből Valkűr semmi jót nem olvasott ki.

Loki élvezte ahogy Valkűr szenved. Egyrészt szenved azért mert tart tőle - hiszen most már ő a törvényes királya, és kettejük között soha nem volt jó viszony -, másrészt tudta jól hogy a nő a Nagymester vendégszeretetét csak komoly italmennyiség elfogyasztásával tudta elviselni, és az ital most ott volt előtte egy karnyújtásnyira, mégsem ízlelhette meg. Olyan jól esett látni a másik szenvedését, de volt ennél fontosabb dolga is. Jól tudta hogy Thanos és serege merre jár. Azzal hogy a Titán keze által "meghalt" végre megszabadult és már tiszta fejjel tudott gondolkodni. A Tesseractban megbúvó Végtelen kő megmutatta a még hiányzók helyét Thanosnak. Ezeket indul most begyűjteni.

Loki emlékezett milyen szenvedések árán tartotta meg magának a tudást az Ékkövekről, és hogy azok hollétét akármilyen tortúrának is vetették alá, nem árulta el. A hosszú  és fájdalmas kínzások alatt is hallgatott és tagadott, végül Thanos elhitte, hogy tényleg igazat állít, és hogy fogalma sincs arról, mire jó a Tesseract vagy hogy mit rejt a Jogar.  Ezt a kegyetlen emléket ki akarta űzni a fejéből egyszer és mindenkorra. Elfordult a nőtől és felhajtotta az italt. Enyhén megborzongott tőle, de a forróság, ami rögtön utána elöntötte, jóleső érzéssel töltötte el.

Thanos a "gyermekeit" a Földre küldte, és valószínű hogy az Aetherért maga fog menni. Loki sok évvel ezelőtt küldte a Valóság kövét a Gyűjtőhöz, bízva annak kapzsiságában, és azért mert Malekith hollétéről nem tudott semmit. Valószínű, hogy elpusztult, de ha nem, akkor inkább a Tudástérben keresse a Valóság kövét, mint Asgardban. Két Végtelen követ nem jó egy helyen tartani, ezt Loki nagyon jól tudta, mert bár a Kövek a saját erejükkel szemben védtelenek, képesek egymást gyengíteni, vagy akár kioltani. Ennek ellenére a Földön lévő két kő békésen megfért egymás mellett. Hogy mindet megszerezze, arról már rég lemondott, hiszen Odin meghalt, és így már nem volt kinek bizonyítani.

Thanos meg fogja kaparintani mind a hatot, ehhez kétség sem fért. Ezt kell neki kihasználni, és még soha nem volt ennyire fontos az időzítés, mint ami a jelenlegi terveiben szerepelt. Ha a Titánnál lesznek a kövek, akkor végre teljesül őrült álma, hogy rögeszméje miatt eltüntesse az ismert világ összes élőlényének a felét. Hogy mi hajtotta Thanost Loki nagyon jól tudta, hallotta tőle eleget.

Remélem azért nem fogják megkönnyíteni a dolgod a Földön, gondolta keserűen, és Lokinak most először jutott Thor az eszébe. Csak remélte, hogy fivére túlélte az űrt és túl éli az elkövetkezőket is, mert a harc a kövekért a Földön iszonytató lesz. A poharat az asztalra tette, rá a szakadt palástjára. A kelmét végigsimította, megkereste a tűz által égetett lyukakat és játékosan beledugta az ujjait. Eszébe jutott az a pillanat, amikor anyja először akasztotta a vállára, és a keserédes emlékre elmosolyodott.

Felidézte, ahogy fiúként le és fel szaladgált a palota folyosóin, és figyelte a könnyű palást hogyan lebben mögötte. Anyja nagyokat nevetett rajta, amikor pedig kifulladt a futástól, az ölébe fészkelte magát, és hozzá bújva pihent. Frigga emléke és hiánya azonnal eltörölte a halvány mosolyt és visszarepítette a jelenbe.

- Nem tudom most hová tartunk, de parancsolom, hogy azonnal módosítsák az útvonalat! - Kinézett a végtelen űrre, és hiába harcolt ellene, újfent csak Thorra tudott gondolni. - Amilyen gyorsan csak tudunk, Jottunheimbe kell érnünk.

Valkűr összeráncolta a szemöldökét. - A Jégóriások birodalmába? Mi okunk lenne épp oda menni - Alig bírta fogai között kipréselni az utolsó szót. -, fenség?

Loki megpördült, és palástjával együtt az üres poharat is lerántotta az asztalról. Ahogy a pohár földet ért ezer darabra tört szét, aminek hallatán Valkűr összerezzent. - Nem hiszem, hogy a döntésem miértjéről magyarázkodnom kellene! Főleg nem neked! - Valkűr azt hitte Loki kiabálni fog, de higgadt maradt és vérfagyasztóan nyugodt. - Parancsot adtam, és elvárom, hogy teljesítsd! Azonnal! - sziszegte a fogai közt, majd még mindig a kezében tartott palástot a nőhöz vágta. - E helyett pedig kérek egy másikat!

Még utána szólt a távozófélben lévő Valkűrnek. - Amikor szólok mindenki legyen a nagyteremben, mert mondandóm van. - Elfordult, és elindult az ágy felé. Hallotta hogyan csukódik az ajtó, de ekkor figyelmét már más kötötte le. Az ágy mellett megállt és nézte a benne alvót.

Sigyn haja szétterült a párnán, halvány arca egybeolvadt annak fehérségével. Olyan volt, mint aki meghalt, csak ajka pirossága árulkodott róla, hogy még van benne élet. Milyen szép volt, és mégis milyen kegyetlen, tűnődött Loki. Megtagadta hogy segítséget nyújtson, és ezért bűnhődnie kell. Viszont Sigyn nincs, ő sem élne.  A férfi végigsimította a karját.  A lány bőre jéghideg volt, és Loki érintése nyomán libabőrös lett.

- Szükségem van rád. Ha akarod, ha nem, segíteni fogsz nekem -  suttogta az alvó fülébe. Ebben a pillanatban a lány szemei kinyíltak és a tekintetük találkozott. Arcuk csupán pár centire volt egymástól, és Loki arcán érezte a lány forró leheletét.