A szórakozóhely tömötve volt egyetemistákkal. Alig tudtunk benyomulni a bejáratnál. Odabent a füstöt szinte vágni lehetett. A dobhártyám bármelyik pillanatban beszakadhatott a fülsiketítő diszkó zenétől.
- Miért is pont ide jöttünk? - tettem fel a költői kérdést a barátnőim után totyogva, mint egy kiskacsa.
- Itt vannak a legjobb bulik! - ordította Chloé. - A pasikról nem is beszélve - bökött az ujjával egy csapat srác felé, akik már a mi kis csapatunkat méregették.
- Megyek, hozok piát - jelentette ki Deja, és már el is tűnt a táncolók tömegében. Pár perccel később feltűnt a pultnál.
Chloéhoz fordultam, aki éppen a kínálatot szemrevételezte. Szélesen elmosolyodott, majd kecsesen integetett valakinek.
- Ki az? - kérdeztem a fiúcsapatot bámulva. Próbáltam rájönni melyik srácnak integethetett.
- Ó, a srácok az egyetemi focicsapat tagjai - felelte enyhén elpirulva.
- De te már nem is jársz az egyetemre.
- Az unokatesóm csapattársai - vonta meg a vállát. Kínos vizekre eveztünk, így gyorsan témát váltott. - Szóval, mi a helyzet tudjukkivel?
Megforgattam a szemeimet, erről meg én nem akartam beszélgetni.
- Semmi. Nem fogok vele találkozni.
- Örökre nem tudod elkerülni - csatlakozott hozzánk Deja, kezében három üveg ízesített sörrel. - Szerintem még mindig hülyeséget csinálsz, meg kéne ezt az egészet beszélnetek.
- Nincs mit megbeszélnünk - feleltem dacosan. Sebastian és köztem semmi nem lehet az égvilágon. Az ő érdekében. Ha igazán szeretem őt, ez a minimum amit tehetek érte. - Deja, te mikor szedsz fel végre valakit? - tereltem el a témát, mielőtt újra győzködni próbáltak volna.
- Nekem nem kell senki - mondta szórakozottan a sörösüvegét bámulva.
- Mit titkolsz? - nézett rá fürkészően Chloé. Ezek szerint egyikünk figyelmét se kerülte el, hogy Deja hazudott.- Na jó - fakadt ki hirtelen. - Anyám már megint hülye randikat próbál szervezni nekem. Egyszerűen nem érti, hogy én akarok magamnak párt találni.
- Én bezzeg nem bánnám, ha anyám összeszedne nekem valami dögös skót bárót - sóhajtott bele a koktéljába Chloé. - Te jössz, Izz.
- Öö... Én nem bánnám, ha... mindkettőtök végre boldog lenne. - Gratulálok Isabelle, ennél bénábbal nem is rukkolhattál volna elő. A lányok is egyértettek velem, alig bírták visszafojtani a nevetésüket.
- Mi meg nem bánnánk, ha észhez térnél végre - mondta Deja miután kiürítette az első üveg sörét.
- És visszafestetnéd a hajad szőkére. - Chloé megfogta az egyik vörös tincsem, majd megcsikizte vele az orrom. Játékosan a kezére legyintettem, mire újra a koktéljának szentelte a figyelmét. Nem kerülte el a figyelmem a tekintete a pohár felett, ami először a bejárat felé kalandozott, aztán Deja-n állapodott meg. Már éppen én is megnéztem volna a bejáratot, amikor Deja felpattant és elkapta a csuklómat.
- Gyere, táncoljunk!
A táncparketten lépni is alig lehetett, annyian voltak, nemhogy rendesen táncolni. Izzadt, felhevült testű emberek jöttek nekem és taszítottak arrébb a tánc hevében. Segélykérően pillantottam Deja-ra, de ő belevegyült egy másik csoportba, mosolyogva élvezte a zene ritmusát. Az asztalunk felé tekintettem, annak reményében, hogy Chloé kihúz ebből az emberi olvasztótégelyből, ám vöröshajú barátnőm nem ült az asztalunknál.
YOU ARE READING
Maradj velem örökre
Teen FictionIsabelle abban a tudatban él, hogy szerelme, Sebastian halott. Legnagyobb meglepetésére a fiú nem csak, hogy nem halott, de egyenesen az utca másik oldalára költözik a bátyjával, Mario-val. Bűntudat emészti Isabelle-t, ezért a legőrültebb dolgokra v...