ᴋɪꜱꜱɪɴɢ ʏᴏᴜ - ʏᴏᴏɴᴋᴏᴏᴋ

ｓｌｏｗ ｓｔｅｐｓ

Ｄｅｓ＇ｒｅｅ － Ｉ＇ｍ Ｋｉｓｓｉｎｇ Ｙｏｕ

Fáradtan terült el a selyem ágyán, egyik kezét a hajtincsei között felejtve. Borzasztóan kimerültnek érezte magát, pedig még javában állt a bál – a szó legszorosabb értelmében. Beleremegett teste a sóhajba, melyet kiadott magából. Lehunyta pilláit egy pillanatra, ahogy szinte párolgott verejtéktől borított testén a forróság.

Azonban épp hogy egy percnyi megnyugvás szállt volna leterhelt testére, máris kicsapódott az ajtó és egy hangos nevetéssel száguldott be barátja.
- Jungkook, te mamlasz! Gyere ki, még az összes vendég meg sem érkezett...

A fiatalabb összerezzenve vezette fel tekintetét a hirtelen látogatóra, aki csak mérgezett egér módjára vigyorgott rá, hatalmas gödröcskéit megvillantva orcáján. – Te sem gondolhatod komolyan, hogy máris vége. Míg talpra bírsz állni, táncolj!
- Mondja az az ember, aki zavarba hoz mindenkit ügyetlen mozdulataival, mert hozzá komoly arckifejezést társít. – felelte egy kuncogással kísérve, mely a fáradtságtól elég vérszegénynek hatott.
- Én legalább próbálkozom bevetni a vonzerőm, amíg te máris feladtad. – jegyezte meg, enyhe csípősséggel a hangjában.
- Minek vessem be, vagy egyáltalán kinek?
- Nem tudhatod akad-e szemedre való ember, amíg nem láttad az új vendégeket. – sóhajtotta végignézve barátja alakján. – Legalább a saját bálod élvezhetnéd, te balga. Azt akarod, hogy két hétig ismét keserűen kelj fel reggelente, mert még egy lehetőséget elszalasztottál?

Jungkook nehézkesen kelt fel a kényelmet és biztonságot nyújtó ágya öleléséből. – Szavamra mondom, hogyha ezek után is kudarcot vallok, téged és a családodat fogom kelletlen szavakkal illetni.
- Kedves egészségedre váljék... – felelte kuncogva – De csak ha kudarcot vallasz.. – közelebb lépett hozzá, s ujjbegyei segítségével összegombolta barátján a fehér inget.
Mehetünk?
Jungkook magára öltve egy szelíd mosolyt nézett íriszei rejtekébe, úgy helyezte vissza orcájára a fehér, arany szegéllyel borított maszkot. – Mehetünk.

Kiérve Namjoon azonnal elveszett a tömegben, mintha soha nem is járt volna a szobájában. Jungkook a többiekhez képest alul öltözöttnek számított. Míg ő egy ingben és öltöny nadrágban ékeskedett, addig a meghívottjai a lehető legdíszesebb kosztümökbe borították magukat.
Éj fekete, csillogással túlfűtött lélektükreit végigvezette a táncparketten, ám egy különös ponton meg is állapodott.
- Ki ez a férfi? – súgta olyan halkan, hogy még az ő hallójáratában se juthasson el saját kérdése.
A férfi együtt mozdult a zenével, karjai közt egy vörös estéi ruhás nőt tartva. Mégis Jungkookot inkább a saját neméhez tartozó nyűgözte le. Bájos ajakgörbülettel vezette a nőt, lába gördülékenyen siklott egyik helyről a másikra.

Vezette a hölgyet, de nem túl keményen – magabiztosan, mégis lágyan, szenvedéllyel fűtve. Fekete haja belelobogott a hirtelen mozdulatokba, alakját azonban egy percre sem hagyta el a feszesség.

Jungkook megbabonázva figyelte végig minden megmozdulását. Annyira belemerült a gyönyörbe, hogy mikor az idegen elengedte a partnerét és egy meghajlással köszönte meg a táncot úriember módjára és rá szegezte a tekintetét, eszébe se jutott összezárni cseresznyeszín ajkait. A két szempár egymásba fúródott. Jungkook teste beleremegett a látványba. Az éj fekete férfi félmosolyra húzta ajkait, majd felé kacsintott. A fiatalabb orcája azonnal pipacs vörössé vált és habár a ledöbbentségtől földbe gyökerezett volna a lába, mégis erőt véve magán viharzott el a táncparkettről olyan messze, amennyire csak lehet.

Az este további részében a függönyök mellől kísérte figyelemmel az elragadó idegen alakját. Rengeteg emberrel táncolt és ahogy megfigyelte őket, az összest levette a lábáról. Marta a féltékenység, az önzőség, miközben megbabonázva figyelte. Idegességét elűzve száraz torkán lehúzott pár italt, de mersze úgy sem akadt, hogy megközelítse.