Egy vers volt az oka - Pál utcai fiúk

Bevezető

- Liza szemszöge -

Itthon vagyok. Fekszem a kemény földön és a plafont bámulom. Üvölt a zene, de nem elég hangos, hogy elnyomja a gondolataim. Hasamra fordulok és bekapcsolom a telefonom. Azt mutatja, érkezett egy üzenet. Mikor meglátom, kicsit megmosolyogtat. Ő mindig meg tud. Egy szót írt, de nekem ez épp elég olyankor, ha a gondolatok szétfeszítik fejem.
Vörös.sas: Szia!
Én: Szia! - meglepetésemre, máris érkezik a válasza. Talán kis életkedvvel is megszán ha szépen kérem.
Vörös.sas: H vagy? - azért meg kell spórolni azt a három betűt, túl sok idő.
Én: Mint mindig. Te?
Vörös.sas: Ha első alkalom óta ezt mondod, nehéz megtudnom mit jelent ez.
Én: Nem is kell. Te hogy vagy?
Vörös.sas: Mint akit most oktatott ki a parancsnoka.
Én: Na mesélj! - imádom a történeteit. Talán azért, mert mindig részese akartam lenni egy ilyen csapatnak. Fantasztikus érzés lehet tartozni valahova.
Vörös.sas: Csak megkérdeztem, miért lenne jó az a terv nekünk.
Én: Mindent értek. Mennem kell - pötyögöm gyorsan, mikor hallom az ajtóban forduló kulcsot. Meg se várom a választ. Zenét kikapcsolom és mellettem heverő történelem könyvet és Rákosi vonásait kezdem tanulmányozni. Nem olyan izgalmas, mint ahogy hangzik, csak a baj, hogy hallásra is iszonyú. Inkább merengek erről a ,,vörös.sas"-ról. Ki lehet ő? Azt se tudom, hogy hívják. Lehet így kötődni egy emberhez? Ő az, akivel tudok beszélgetni. Iskolában négy emberrel el tudok hülyülni, de a többiek magasról szarnak rám. Nem baj az. Jobb, mintha tettenék a barátságot, de ennyire visszataszító vagyok? Mi lehet az a hibám ami miatt csak ezzel a vörös.sassal tudok beszélgetni? Vele is csak amiatt, mert nem kell élőben. A szavakkal lenne a gond? Lehet, pedig a versek is szavakból állnak. Még a gondolataimban is kevés vagyok. Mindenhol. Talán örökre az maradok.

- Ádám szemszöge -

Otthom fekszem az ágyamban és igazgatott vagyok egy zseniális ötletemtől. Várom a választ ami nagyon nem akar érkezni attól a sráctól.
Versek: Miről beszélsz? Kérlek, mondd el érthetően - miért nem érti? Pedig logikus.
Én: Találkozzunk. Lenne egy kérésem és élőben szeretném.
Versek: Akkor jól értettem.
Én: Ééés...
Versek: Ugye nem a kezem akarod megkérni? - honnan tudja, hogy biszex vagyok? Lehet csak baromság? Igen, biztos az.
Én: Te teljesen hülye vagy.
Versek: Jó, akkor miért?
Én: Majd elmondom.
Versek: Rendben.

Hamar tisztáztuk, hol. Úgy megörültem, hogy egy kerültben lakunk. Azt nehezebb volt megbeszélni, honnan ismerjük fel egymást. Képet nem akart küldeni, ezért csak én küldtem. Ő meg közölte, hogy full feketében lesz, vállig érő hajjal. Kicsit csodálkoztam. Srác és vállig ér? Ha ilyen vagány, illene is közénk. Ahhoz több kell, tudom. Mégis így érzem. Talán...