Our Deviant Life: We are not church burners...! (ÁTÍRÁS ALATT)

6. FEJEZET: Elrabolva?

   Egy ideig a főút mentén haladtunk. Richie igyekezett kitekerni az összes vizet a ruháiból, miközben kitartóan vacogott. Most, hogy így reszketett, eszembe jutott, hogy biztos könnyebben menne neki a tremolózás, mint általában szokott. Sunyítva rá is néztem, de végül nem osztottam meg vele a gondolatomat amikor rám pillantott. A járókelők igencsak ijedten mértek végig minket, vagy csak kuncogva elsétáltak mellettünk, majd mikor kicsit messzebb haladtak és azt hitték, hogy hallótávolságon kívül kerültek, hangos nevetésben törtek ki. Legnagyobb részük viszont csak egyszerűen átrohant az úton, és a másik járdán haladt tovább, hogy még véletlenül se kelljen közel kerülniük hozzánk.
-Nevetséges egy banda...-jelentette ki Mike a fejét csóválva, majd befordult egy hosszú sikátorba, ami két tömbház között húzódott végig. Máig nem értem, hogy miért, de Richievel egyből megálltunk. Mikor Mike észre vette, hogy nem követjük, ő is megtorpant.
-Miért álltatok meg? Csaknem féltek? -kérdezte nevetve.
-Ne legyetek ilyen beszariak. Az autóm ott parkol a sikátor másik végében. Attól féltek, hogy valaki leüt? Két éve járok erre, és még nem esett semmi bajom. De ha túlságosan féltek, és ijedt kislányként szeretnétek viselkedni, tehetünk egy tizenöt perces kerülőt ahelyett, hogy áthaladnánk itt, két perc alatt. Ahhoz mit szólnátok? -kérdezte továbbra is nevetve és elővett egy csomag cigarettát, majd miután kiemelt egy szálat, megkínált minket is. Egyikünk se vett belőle, többszöri felszólításra és kínálásra sem.
-Kölykök... ti sem tudjátok, hogy mi a jó. -mondta, szinte csalódottan majd előkotort egy ezüst színű gyújtót a dzsekije zsebéből és rágyújtott. Szívott egyet a cigarettából, és végül kifúlyt egy nagy füstfelhőt, bele egyenesen az arcunkba, miközben gonoszan elvigyorodott. Muszáj volt vissza tartanom a levegőt, hogy ne tudjam beszívni azt a bizonyos csípős szagot, amit nem igazán kedvelek. Miután Mike elfordult, Richie elkezdett hevesen legyezni mindkét kezével, hogy hamarabb eloszoljon a füstfelhő és végre újra "tiszta" levegőt szívhassunk; (már amennyire a szmogtól az tiszta lehetett) és közben össze spriccelt vízzel.
   Tovább haladtunk. Mike elől, mi meg nagyjából három méterre tőle lépdeltünk. A fény alig szűrődött be a két építmény között. Az alsó ablakok nagy része ráccsal volt védve; minden bizonnyal az ott lakók is féltették az épségüket. Annak ellenére is tele volt szeméttel a föld, hogy egymás mellett öt nagy szemetes is sorakozott, ahol kettő között egy hajléktalan tengette az idejét, valamilyen újságot olvasgatva. Minket meglátva, közelebb húzódott az egyik szemetes oldalához és a feje felé helyezte az újságpapírt. Cigis dobozok, sörös meg egyéb alkoholos italok üvegei, néhány helyen még használt injekciós tűk és fecskendők is hevertek, amelyek látványtól görcsbe rándult a gyomrom. Tipikusan az a hely, ahová az ember nem szívesen megy sötétedés után. Annak ellenére, hogy nem igazán vagyok ijedős, borsódzott a hátam, miközben arra gondoltam, hogy minden áldott nap sötétedés után mik történnek itt. Richie eléggé ideges pillantásokat vetett rám. Attól tartottam, hogy ha még sokáig sétálunk, elveszti a türelmét és belém rúg, jobb esetben elrohan. Aztán szerencsére kiértünk a sikátorból. Pont velünk szembe villant meg egy fekete furgon lámpája. Mike szívott még egy utolsót a cigiből, ledobta a földre és könyörtelenül megtaposta a vörösen izzó csikket, ezt követően kinyitotta a furgon csomagtartóját és elkezdett benne kutakodni. Rövides időn belül, oda jött hozzánk egy kék farmerrel és egy fekete Iron Maidenes pólóval a kezében.
-Ennyit tehetek. A kocsiban dobd le a vizes gönceidet és ezeket vedd fel.-utasította Richiet és a kezébe nyomta a ruhadarabokat.
-Kö-kö-köszönöm.- vacogta Richie.
-Száljatok be.-mondta és az autó felé intett a kezével. Elindultam a furgon felé, Richie szorosan követett.
-Ne mássz így rám! -súgtam oda neki szigorúan.
-Hektor! Ki-ki foglak nyírni! -fenyegetett alig hallhatóan.
Beültünk az autóba. Mike becsukta az ajtót, majd ő is beszált. Beindította a járművet és elkezdett kutakodni a kesztyűtartóban.
-A Slayert szeretitek? -kérdezte egy idő után, továbbra is a kesztyű tartóban tevékenykedve úgy, hogy hátra sem fordult.
-Igen. -válaszoltam Richie helyett is.
-Akkor nincs szerencsétek, mert csak egy Napalm Death lemezem van.-mondta nevetve. Én nem tartottam annyira viccesnek, de illedelmességből kierőltettem magamból egy gyenge kuncogást.
-A-a-az is me-megfelel.-szólalt meg Richie. -Csa-csak me-enjünk már abba a ba-baszott kórházba...-mondta inkább már magának miközben levette a vizes pólóját. Mike betette a CD-t, jól felhangosította az első dalt, majd ráhajtott az útra. Haladtunk egy keveset, és bezárta a furgont.
-Első a biztonság! -tette hozzá hátra fordulva és ránk vigyorgott, amitől felállt a szőr a hátamon. "Nem egy mindennapi figura..."-jegyeztem meg.
Richie vetett rám egy szúrós pillantást, miközben szörnyen reszketett, hiába voltak a ruhái félig-meddig szárazak. A haja ígyis csurom víz volt. Egyedül a bakancsa maradt száraz az egész ruházatából. Előszedtem a táskámból a kedvenc fekete puloveremet és oda adtam Richienek, hogy felvegye. De ez sem segített valami sokat. Továbbra is vacogott.
"Ebben az autóban nincs fűtés?"- gondoltam, majd előre hajoltam, hogy megkérdezzem Miketól, aki túlságosan is beleélte magát a Napalm Deathbe és újjaival dobolt a kormányon, miközben visszafogottabban headbangelt. Úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg és megvártam a két szám közötti szünetet, majd újra próbálkoztam.
-Khm. Mike? Nem tudnád bekapcsolni a...-kezdtem bele normális hangerővel, de elkezdődött egy új zeneszám, ami hangosabbnak ígérkezett nálam.
-Mit mondasz?! -kérdezte Mike, miközben próbálta túl üvölteni a zenét.
-Meg akartam kérdezni, hogy...-kezdtem bele újra, de félbe szakított.
-Elfelejtettem mondani, hogy nincs fűtés! Nagyon sajnálom! De van egy másik módszer, ami talán segíthet!-kiáltotta, majd nyomott egy satu féket amitől majdnem megismertem közelebbről a műszerfalat és Richie pedig szinte lefejelte az előtte lévő ülést. A fejéhez kapott, amiből újra elkezdett folyni a vér.
-A-a kurva é-életbe!-akadt ki és beleütött a vállamba. -Hektor! Ki-kivégezlek!-fenyegetett továbbra is remegve; nekem meg újra az kezdett járni a fejemben, hogy most kéne tremolóznia. Mike közben félre húzott az út szélére és leállította az autó járó motorját. Kiszállt, majd a csomagtartóhoz sétált megkeresni valamit. Én eközben a táskámban kutakodtam papírzsebkendő után, amit miután megtaláltam, oda nyújtottam Richienek. Rövides időn belül Mike "visszatért" a csomagtartóból egy fél literes palackkal a kezében, ami számomra kissé gyanús volt.
-Tessék. Igyál!-nyújtotta elölről hátulra Richienek a palackot.
-E-ez mi?-kérdezte Richie még mindig vacogva, miközben kiemelte a palackot a férfi kezéből.
-Víz! Mi más lenne?-röhögött Mike.
-Haver... a helyedben nem tenném!-szűrtem a fogaim között, de úgy vettem észre, hogy Richie nem hallotta meg.
-H-hát jó...-mondta és belehúzott az üvegbe.
-Ez ne-nem víz! E-ez vo-vodka!-akadt ki Richie és elvörösödött fejjel elkezdett köhögni mintha soha az életében nem járt volna a szájában alkohol.
-Úgy van öcsi. Vodka, hogy ne fázz.-mondta Mike nevetve és kikapta Richie kezéből az üveget, majd ő is egy jót belehúzott.
-Hektor, te is kérsz?-kérdezte végül az orrom alá lökve.
-Én, én nem...-feleltem meglepetten, bár lett volna olyan pillanat amikor szívesen elfogadtam volna az ajánlatot.
"Te jó ég... mi lesz még ebből?"-tettem fel a kérdést és fontolóra vettem, hogy azonnal ki kéne-e szálnunk az autóból.