Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

18. Sárkány

Nem foglalkoztam azzal, hogy a többiek idegeskednek az első próba miatt, én bízom annyira Marvolo és Malazár magánóráiban, hogy képesnek tartom magam arra, hogy felvegyem a versenyt, akármivel is kell szembe néznem. Végül is annyira csak nem lehet szörnyű a verseny, valahogy le kell tudni győzni akármivel is állunk szemben. Hamarosan el is jött a verseny napja, nyugodtan mentem be a sátorba, ahova egy házimanó vezetett. Persze a többiek már ott voltak és mind úgy nézett ki, mint aki éppen a vesztőhelyre megy, ezen majdnem el is nevettem magam, az mentett meg ettől, hogy megjelent az igazgató a játékvezetőkkel és bele kellett kezdenünk a versenybe. Magamban hatalmasakat pislogok, mikor kiderül, hogy anyasárkányokkal kell szembe nézni és, ha ez nem lenne elég még az egyik tojásukat is el kell venni. Mikor már azt hittem ennél nem lehet rosszabb belenyúltam abba a zsákba, amiből ki kellett választani, hogy melyik sárkánnyal kell harcolnunk. Az én sárkányom nyakában a négyes szám csüngött, nagyot nyeltem mikor felfogtam, hogy a Magyar Mennydörgőt kaptam, az egyik legveszélyesebb sárkányt, ami létezik. Mégis igyekeztem megtartani a nyugalmamat és úgy bemenni utolsóként az arénába. Tekintetem azonnal megtalálta a sárkányt, gondolkodás nélkül húztam fel magam köré a párszamágiával készített védőbűbájt, amit Malazár tanított. Skylla megmozdult a nyakamban, biztosan megérezte a sárkányt, ekkor felcsillan a szemem, ha el tudom terelni a sárkány figyelmét, akkor Skylla meg tudná nekem szerezni a tojást. Már csak azt kellene kitalálnom hogyan tereljem el a sárkány figyelmét.

"~ Én tudok ebben segíteni, csak csukd be a szemed és hagyd, hogy azt csináljam, amit akarok. ~" Hallom meg napok óta először Marvolo hangját.

"Rendben." Válaszolok szinte azonnal.

- Skylla! Szerezd meg nekem az arany tojást, én elterelem a sárkány figyelmét! Menj! - Adom ki halkan a parancsot a kígyónak, aki azonnal le is tekeredik a derekamra, majd le a lábamon a földre. A sárkány nagyokat fújva néz engem, nem vette észre Skyllát, én lehunyom a szemem és hagyom, hogy Marvolo irányítson engem.

Mordon POV

Ha nem lennék Alastor Mordon alakjában most tátottam volna ki a számat, a Potter gyerek tényleg párszaszót használt, de azt csak a Nagyúr tud! Ezt még talán el is tudtam volna viselni, ha Potter nem csinál további furcsaságokat, mint például, hogy lehunyja a szemeit. Értetlenül figyelem a tetteit. Ajkai mosolyra húzódnak és az eddig kezében tartott pálcát a derekán lévő tartóba csúsztatja, még mindig csukott szemmel indul el egyenesen a sárkány felé, nem is foglalkozva vele, hogy a sárkány mérgesen fúj rá. Hirtelen megáll és lassan felemeli a kezét, a sárkány kíváncsian hajol oda hozzá, és ekkor a fiú egyszerűen átöleli az orrát, fejét ráhajtja és mindenki meglepetésére sziszegni kezd, de ami ennél is furcsább a sárkány meg se mozdul, mintha megnyugtatta volna a fiú jelenléte.

Hadrian POV

Érzem, hogy mit csinál Marvolo és most kifejezetten örülök, hogy ő irányít, különben biztos nem a nyugalmat árasztanám magamból. Érzem, ahogy ráhajtja a fejem a sárkány orrára, majd legnagyobb meglepetésemre simogatni kezdi és megszólal. Hallom a hangom, ahogy beszél a számmal, pedig azt hittem a saját hangját használja, de úgy tűnik még párszaszó esetén is meg lehet állapítani a különbséget, más esetben nem használná az én hangom.

- Semmi baj! Tudom, hogy megijedtél! Biztos ijesztő lehetett, hogy minden kicsinyeddel együtt ide hoztak, kiraktak az emberek elé és nem tudod mit csinálj! Nyugalom! Segítek megvédeni őket! Semmi baj! Minden rendben lesz! Na, nagyon ideges vagy! Ígérem, hogy minden rendben lesz! Nyugodj meg! - Meglep, hogy Marvolo milyen gondoskodó tud lenni, ez a gondolat megmelengeti a lelkemet. Hallgatom, ahogy a barátom a sárkányt nyugtatja, egészen amíg meg nem érzem Skyllat mellettem. Elhúzódok a sárkánytól, de még mindig barátom irányít engem. - Készen is van, a gonosz kölyök, aki meg akarta enni a tieidet eltűnt, menj vigyázz rájuk! Hiányzik nekik az anyukájuk! - Érzem ahogy fúj a szél, biztos elrohant a sárkány a fészkéhez, Marvolo leengedi a kezem és érzem, ahogy valami hideghez ér. Azonnal rámarkolunk, majd megérzem Skylla testét, ahogy feltekeredik rám, ezután egyszerűen hátat fordítok az arénának.

"~ Készen vagyunk kicsi kígyóm! Nagyon ügyes voltál, azt hittem pánikolni fogsz és visszaveszed az irányítást! ~" Hallom fejemben a hangját és érzem, hogy megint én irányítok.

"Bízom benned, Marvolo!" Mosolyodom el, ahogy kinyitom a szemem és egyszerűen kisétálok az arénából ott ahol bejöttem. Hallom, ahogy a nézőtér felmordul és hamarosan meghallom a pontjaimat is. Meglepő módon magasan vezetek, pedig Kupor csak kilenc pontot adott. A csapatom a sátor kijáratánál vár és mind boldogan gratulálnak, bár szegény Nevilnek el kellett magyarázni, hogy párszaszájú vagyok és hogy a kígyó, aki odahozta nekem a tojást az az én kígyóm Skylla, hát igen a Mardekárosok elől nehezebb lett volna elrejteni, minthogy elmondjam nekik, így aznap este mikor megkaptam az intőmet az egész háznak bemutattam a tudományomat. Azóta viszont amikor a Mardekáron belül vagyunk még a csapatom is hercegnek hív, néha kicsit idegesítő tud lenni, de amúgy kezdem megszokni.

- Van ötleted, hogy mit kell csinálni ezzel a tojással Hadrian? - Pislog rám Nevil és csak azért nem szólom le, mert most egyedül vagyunk a csapattal.

- Egyelőre fogalmam sincs, de tudom kitől kérjek segítséget. - Mosolyodok el, mikor pedig kérdőn néznek rám, ajkaim elé emelem a mutató ujjamat.

- Megkérdezi a királyt. - Szólal meg Luna ábrándos hangon, mire pislogni kezdek felé. - Régen nem beszéltetek már szemtől szemben, hiányol téged, akkor is, ha nem mondja.

- Lun, kiről beszélsz? - Fogja meg a lány vállát Zabini.

- A kígyók királyáról. - Mondja mintha ez mindent megmagyarázna, pedig inkább jobban összezavar.

- Még mindig nem értem! - Rázza meg a fejét Teo is.

- De hát mindenki hallotta, hogy beszélt! - Erősködik Luna, erre nekem kitágulnak a szemeim, csak nem?

- Te mit hallottál? Csak Hadrian beszélt! - Forgatja meg a szemeit Draco is.

- Te tudod kiről beszélek igaz hercegem? Láttam azon, ahogy mozogtál! Ő volt, igaz? - Néz mélyen a szemembe.

- Lun, kezdesz megijeszteni! - Lép mellé Nevil is.

- Jobb lenne, ha elmondanád nekik! Hidd el hercegem nem mondják el senkinek, mind bíznak benned! - Néz rám mosolyogva, de a többiek már kérdőn néznek rám.

- Luna Lovegood, megbízhatom bennetek, hogy nem mondjátok el még a szüleiteknek sem? - Kérdezem komoly arccal.

- Kérdezd meg tőle! - Hajtja le a fejét.

"Marvolo!" Kiáltom el magam a fejemben, ahogy lehunyom a szemem.

"~ Kicsi kígyóm? ~" Hallom a meglepetést a hangjában.

"Luna tud rólad és azt akarja, hogy mondjam el a többieknek is! Marvolo, szerinted megbízhatom bennük ennyire? Mi lesz, ha elárulnak? Mi lesz, ha elmondják valakinek? Te az én titkom vagy!" Mondom idegesen, de ekkor érzem, ahogy nyugalom kezd el átjárni, Marvolo megpróbál lenyugtatni.

"~ Ők azoknak a gyerekei, akik az én első követőim voltak, még ha ketten el is pártoltak tőlem, de az nem az ő hibájuk volt, féltek Dumblydoortól. Bízhatsz bennük kicsi kígyóm, ők a te tanácsod, az életük is szívesen adnák érted, ha arra kérnéd őket. ~" Magyarázza, összehúzom a szemöldököm.

"Mi az, hogy az én tanácsom?" Kérdezem, mire nevetni kezd.

"~ Valahogy kell nevezni a csapatodat, nem? De ez maradjon kettőnk között kicsi kígyóm! ~" Szinte látom magam előtt, ahogy rám kacsint. Végül nagyot fújok és kinyitom a szemem.

- Bele egyezett, igaz? - Néz rám mosolyogva Luna.

- Valaki nekünk is elmondaná mi folyik itt? - Néz rám kérlelőn Teo.

- Mindent elmondok, de nem itt! Itt túl sokan láthatnak és hallhatnak minket! - Fordulok el tőlük. - Gyertek utánam! - Mondom mielőtt visszaindulnék a kastélyba.