Our Deviant Life: We are not church burners...! (ÁTÍRÁS ALATT)

7. FEJEZET: Kutyaszorítóban

A csend elhatalmasodott az autóban. Egyikünk sem szólalt meg, hosszú, fagyos percekig. Csak az autók főútról beszivárgó hangját lehetett hallani, elvétve egy-egy üvöltéssel, amik a közelben hangzottak fel és hallatuktól az ereimben megfagyott a vér. "Mi ez a hely...?"-kérdeztem magamtól újra és újra, egyre idegesebben. Kézzel tapintható volt a feszültség. Én sem tudom pontosan miért, de rám jött a sírhatnék, szinte a semmiből. Elkezdtem könnyezni, majd lopva Richiere néztem úgy hogy ne láthassa a könnytől csillogó szemeimet és reméltem, hogy ő is hozzám hasonló tüneteket produkál. Ő sem volt nálam jobban. Bár nem sírt, folyamatosan rázta a lábát, amitől az egész furgon mozgott. Nála ebben nyilvánult meg az idegesség és félelem.
-Fejezd már be, bazdmeg!-szóltam rá idegesen pár percet követően.
-Mégis mit?-kérdezte hasonló, szemrehányó stílussal.
-Ne mozgasd már a lábadat, a rohadt életbe. Az egész autó mozog.
- Jó. -mondta vállat vonva és befejezte, de két percre rá, megint belekezdett. Ezúttal viszont nem szóltam rá, mivel fölösleges lett volna.
- Hektor...- kezdett bele, majd elcsuklott a hangja, de egy mély sóhajtás után, újra neki szökött.
- Ha most meghalunk, tudd hogy te voltál a legjobb barátom; és bocsájts meg mindent amit tettem. Nagyon sajnálom hogy szívattalak és hogy...
- Richie. Nem haragszom semmiért. De nyugodj már meg az ég szerelmére! Nem fogunk meghalni!-szóltam közbe. "Ilyet is tud...?"-gondoltam csodálkozva.
- Nincs semmi okod a félelemre. Mike nem rossz ember, csak...
- Nem is tudom mi lenne a helyes kifejezés...- vágott a szavamba - Pedofil? Drog csempész? Vagy talán... nem is tudom... Egy kibaszott szerv kereskedő?!
-Reménytelen vagy...- mondtam a fejemet csóválva. -Fogd már fel, hogy nem fog bajunk esni! Amúgy is itt a késed.-mondtam és elvigyorodtam miután rájöttem, hogy mekkora baromságot mondtam, de már késő volt.
-Te be vagy szívva? Mégis mit akarsz a késemmel? Leszúrni valakit? Börtönbe akarsz kerülni? Már azért is kapnék hogy magamnál hordom; nemhogy azért ha bele mártanám valakibe...! -csattant fel, ahogy számítottam rá.
-Lesz valahogy. Csak nyugodj le. Nem kell a feltünőség.

Hosszú percek teltek el újra hallgatással. Egyikünk sem szólalt meg. Folyton különös hangok csapták meg a fülemet, amik eredetéről fogalmam sem volt és csak egyre nyugtalanabb lettem tőlük. Ritchie továbbra is rázta a lábát, amitől az autó megállás nélkül mozgott. "Te jó ég... Ha nem fejezi be hamarosan, tengeri beteg leszek!"-gondoltam, majd én sem tudom pontosan miért, az idegességtől vagy a helyzet abszurditásától de percekig fuldokoltam a nevetéstől, levegő után kapkodva.
- Mi van már? Teljesen megőrültél?-háborodott fel Ritchie egy kis idő múlva. -Percek óta nyerítesz, megállás nélkül mint egy idióta!
- Szerinted min röhögök?- kérdeztem továbbra is nevetve.
-Nem tudom! Mégis honnan kéne tudnom?!-csattant fel.-Azt neked kéne tudnod! Nem nekem!
-Hát jó! De én sem tudom!-feleltem gyerekesen majd röhögtem tovább.
-Idióta!-vágta a fejemhez és morcosan elfordult, de a következő pillanatban már ő is a hasát fogta a nevetéstől. "Mennyi hülyeséget tud kihozni belőlünk a feszültség..."-gondoltam végül, miután valamennyire lenyugodtam, majd folytattam az ablakon való kibámulást.
Nem messze az autótól négy furcsa alak üzletelt. Valószínűséggel valami illegális holmit árusítottak. Idegesen pillantgattak minden felé, attól félve hogy valaki észre veszi, a kissé sem törvény ellenes üzletkötésüket. De senki nem járt arra, akitől tartaniuk kellett volna. Csodálkoztam, hogy nincsenek rendőrök erre. Pedig nagyobb szükség lett volna rájuk itt, mint a város központjában. "Azért én sem szívesen járőröznék erre felé..."-gondoltam a következő pillanatban, miután megláttam az egyik alaknál egy óriási kést és egy másiknál egy feszítő vasat. "Minek az nekik egyáltalán...?"-agyaltam, mintha nem lett volna elég egyértelmű.
Láttam ahogy az egyik egy kis zacskót húz ki a zsebéből, és oda nyújtja a másiknak. Nem láttam a tartalmát, de baromi értékes holmi lehetett, mert a másik egy egész köteg pénzt nyújtott cserébe, aztán kezet ráztak egymással, mint ahogy a gazdag üzletemberek tenni szokták. A következő pillanatban, az egyik férfi az autó felé fordította a tekintetét. Gyorsan lebuktam, annak a reményében, hogy nem vett észre. De sajnos hiába reménykedtem. A következő pillanatban lépéseket hallottam az autó felé közeledni. "A francba...! Bassza meg, bassza meg, bassza meg!"-akadtam ki.
-Richie! Bukj le!-szűrtem a fogaim közt.
-Nem, nem Hektor. Nem veszek részt a hülye játékaidban. Ebből nem eszel... nem ám.-felelte unottan és felsóhajtott.
-Olyan kurvára unalmas az élet... egyedül egy autóban... egy idiótával... zene nélkül!-sajnáltatta magát és újra felsóhajtott, miközben az ég felé emelte a tekintetét és imára kulcsolta kezeit, ateista mivolta ellenére.
-Kurva rövid is lesz, ha most legalább egyszer ebben a rohadt életben nem hallgatsz rám!-kiáltottam szolidan, majd habozás nélkül lerántottam a földre. Az ülések alatt, épp annyi hely volt, hogy szűkösen, de elfértünk.
-Baszd meg! Mit csinálsz?-ütött bele az oldalamba és a fejéhez kapott a másik kezével is.
-Hallgass!-meresztettem a szememet és befogtam a száját, mire megharapott.
-Te normális vagy?!-akadt ki és elkezdett kimászni az ülés alól, miközben folyamatosan káromkodott.
-Maradj már!-szóltam rá idegesen.
-Mégis mi-...-kezdett bele, és össze rezzent, mert egy erős ütés érte az autó jobb oldalát.
-Szóval ezért...?-kérdezte szórakozottan, majd beljebb húzódott az ülés alá.
-Nincs itt senki, Francis!-hallatszodott kintről.
-De láttam, baszd meg! Szét verem a fejed ha mégegyet szólsz! Megértetted? Azt akarod, hogy lecsukjanak? Halljam! Azt akarod?!-kiáltotta agresszívan, ha jól tudom a Francis névre hallgató egyén.
-Ne-nem... én én csak...-szólt egy kétségbe esett, ijedt hang.
-Akkor ne kételkedj abban amit csinálok, te rohadék!-hallottam újra Francis hangját, majd a következő pillanatban egy újabb ütés érte az autót, de ez az ütés valahogy nagyobb tárgytól származhatott és tompábban koppant.
-Rory...-hallottam egy újabb megszeppent hangot.
-Francis! Mit műveltél!?-kérdezte egy másik srác akit nem hallottam ezelőtt.
-Kussolj, kussolj, kussolj!- üvöltötte Francis egyre hangosabban. Aztán hallottam, amint egy fém eszközt végig húznak az autó oldalán. A hangjától kirázott a hideg, és könnyek szöktek a szemembe.
-Fi-figyelj, Francis. Ne-nem gondoltam komolyan... -mentegetőzött az egyik.
-Francis! Azonnal hagyd abba! Ez már nem poén! Az autó egy dolog... de Rory nem csinált semmit! Minket ne verj szét!-szólt közbe a másik komolyan.
-Miért ne?!- háborodott fel Francis és hallottam amint betöri az autó ablakát.
-Mi a franc történik...?-kérdezte Richie kétségbe esetten. "Te jó ég, te jó ég, te jó ég...! Mit tudjak csinálni?!"-gondolkodtam kétségbe esetten miközben hallgattam, ahogy kint veszekednek.
-Takarodjatok ki az autóból ti kutyák! Tudom, hogy bent vagytok!-kiáltotta végül Francis kikelve magából.
-Kutyaszorító...?-kérdezte Richie elgondolkodva.
-Richie? Mi lett az arcoddal?-kérdeztem vissza, figyelmen kívül hagyva az előbbi két mondatot.
-Mi van? Ez mégis honnan jött?!-kérdezett vissza felháborodva.
-A feszültséget próbálom oldani!-mondtam kiakadva.
-Itt fogunk megdögleni anélkül, hogy bárki tudna arról, hogy hol vagyunk! Jelöletlen sírunk lesz, valószínűleg valahol egy elhagyatott helyen, egy árok mélyén, vagy egy csatornában!-pánikolt, miközben kettőbe hajtotta a véres zsebkendőt.
-Nem akarok veled együtt meghalni!-mondta kiakadva egy kevés gondolkodást követően.
-Mégis mié-... -akadt meg a szó a számban. Meghallottam egy ismerős hangot, amitől akkora képzeletbeli kő esett le a szívemről, hogy hallani lehetett a koppanását.
-Tünés a drágaságomtól, ti semmirekellő, drogos, utcakölykök!-parancsolta Mike, egy csatába illő kiáltással megfűszerezve.
-Ez Mike! Ez Mike!- újongtunk Richievel felváltva.
-Takarodjatok! Nem haljátok?!-kiáltotta újra.
-Pisztoly van nála! Pisztoly van nála!-ijedeztek a "semmirekellő, drogos, utcakölykök".
-Úgybizony! Pisztoly! És nem félek használni!-nevetett Mike, pszichopata módra.
-Rob! Húzzunk a francba!-szólt az egyik, majd hallottam amint ketten elrohannak az autó mellől. Francis egyedül maradt.
-Még mindig itt vagy?-kérdezte Mike, mintha nem lett volna egyértelmű.
-Itt.-felelt Francis gyanakodó hangsúllyal.
-Bassza meg!- kiáltotta Mike amit követően egy fájdalmas kiáltás hangzott fel.
-Te rohadék!-hallottam Francis szájából fájdalmasan két szót.
Kattant a zár, majd a következő pillanatban Mike feltépte a furgon ajtaját, és behajított valami nagyot az ülésekre. Becsapta az ajtót majd helyet foglalt a kormánynál.
-Srácok! Kapaszkodjatok!-utasított, majd padlógázzal elhagytuk a helyszínt.