A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

29. rész - Fenomenális születésnap 🎂🎉💔

Péntek reggel van. Mint minden hétköznap reggel most is az iskola tölti ki az egész délelőttöm....

***

Vége a giminek, most meglepődtem mert nagy valami nem történt igazán. Martin másnapi bulija után nem volt semmi izgi téma 😕Emmával beszélgettünk arról, hogy ki mit ad neki. Emma egy focilabdát, én meg még nem tudom. Martin a szervezéssel volt elfoglalva. James meg nem jött suliba, mert elvileg az anyja beszélt beszélt Helen nénivel, hogy James a futball miatt orvosi vizsgán volt utána meg meccsen. Azt, hogy melyik csapat nyert azt még nem tudjuk, majd estére kiírják a gimi Facebook oldalára. Látszólag Ramonah hiányolta Jamest, mert szomorú volt és órán folyton a székre nézett, ahol James szokott ülni.

Na itt az idő, hogy elmenjek a szuvenír boltba, hátha találok valami tökéletes ajándékot Martinnak. Szerencsémre van elég megtakarított zsebpénzem, biztos nem lesz drága. Legalább mosolyogva virított felettem a nap, mikor odaértem a boltba. Bementem és egyből megcsillant a szemem egy tárgyon....

-Jó napot-köszöntem az eladó úrnak-Megmondaná, hogy az a képkeret mennyibe kerül?-igen jól hallottátok, egy képkeretet adok neki, mert a szívéhez közelálló képet eltudja helyezni benne.

-Szervusz kislány, persze... 50-be kerül!

-Akkor azt kérném szépen, ha lehet akkor díszcsomagolásban.

-Rendben, így 60 lesz!

-Oké-majd kifizettem a keretet. Minden meg van, már csak meg kell várnom a holnapot....

***

Éééés már szombat reggel is van! Hatalmas sikítással pattantam ki az ágyból, alig vártam már Martin eszem-iszom rendezvényét. Persze azt is vártam, hogy megismerjem Martin családját. Ha jól tudom neki is van egy lány testvére, de ő kisebb Martintól. Gyorsan fel is öltöztem egyből abba a  ruhába, amit még napokkal ezelőtt kiválasztottam direkt erre az alkalomra.

Szerintem ez az öltözet pompás lesz a bulira, szerintetek is? Na mindegy, amíg várom az időpontot addig eszek valamit, filmezek, valamint játszok egy kicsit Mirivel.

***

Rettenetesen gyorsan szalad az idő, ahogy ránéztem a telefonomra máris 15:45 óra volt. Sajnos mivel Martin egy máris városban lakik, ezért apuék elvittek kocsival, az izgalom miatt az út meglepően rövid volt. Kerestük, és kerestük de legalább 5-10 percig szerencsétlenkedtünk mire megtaláltuk a házukat. Apuék kitettek, majd azt mondták, hogy jönnek értem... szép lassan becsengettem....

-Ó szia Blanca-Martin nyitott ajtót-Gyere be nyugodtan, szinte már mindenki itt van.

-Rendben, boldog szülinapot-nyújtottam át neki az ajándékot.

-Jaj, nagyon szépen köszi-bementünk a nappalijukba, mit ne mondjak pont úgy nézett ki ahogy azt elképzeltem...