Farkasok az Esőben.

7.fejezet : Segíteni Nem Mindig A Helyes Út.

Egy, bizonyos egyhét telt el a holdfogyatkozás óta. Alexel a kapcsolatom rendkívül elményült. Együtt vagyunk teljes szívvel, nem csak azért mert úgy akarták, ezt mi akartuk.
Sok minden történt nem csak velünk.
Liza és Kevin is össze jöttek, már egy barlangban élnek.
Boldogok tényleg, amennyire nem volt Kevin szimpatikus most annyira megnyerő Liza oldalán.
Gondolataimból Alex szavai téptek ki.
-Olivia! Van kedved velem tenni egy sétát a tó körül?

-Persze!
Lazán mondtam, élveztem az ilyen "randikat".
Alex óva intett, hogy több a turista így jobban kell figyelnünk.
Délután 2 felé járhatott mire oda értünk.
Nem léptünk ki az erdőből, mivel turisták ott voltak a tó körül, fényképezőgéppel, távcsővel.
Le ültünk egymást kémleltük hosszasan.

-Gyönyörű vagy!

Súgta Alex majd hozzám bújt.

-Te is!
Hírtelen sikolyokra lettünk figyelmesek.
Az emberek hangosan pánikoltak.
Oda néztünk egy medve, nem épp volt kedves határozottan támadni akart.
Nekik most volt a "párodsodási" idejük,  Alex mondta jobb el kerülni öket ilyenkor.
Nem hagyhattam, családok gyerekek.. Nem bírtam nézni, hogy bajuk essen.
Gyors futással oda indultam. Alex üvöltött a fejembe, szerinte ez nem jó ötlet, de azért követett.
Szembe kerültem a medvévvel vicsorogtam ahogy csak tudtam Alex is követte a példám.
Az emberek rohantak páran távolabb nézték az eseményeket.
A medve hátrál i kezdett, mi is óvatos léptekkel hátráltunk.
Nem figyeltem másra csak a medvére. Mélyen a szemembe nézett, amit viszonoztam.

~Alex~

Ott álltunk, a medve elött vicsorogtunk. Követtem pedig egyáltalán nem volt jó ötlet. Az kellne még, hogy az emberek vadört hívjanak.
Csendben éltünk az emberek tudomása nélkül soha se kelltettünk feltünést.
A medve hátrált majd hosszú percek után vissza ballagott az erdőbe.
Az emberek nagy része pánikolva, de el hagyta a helyszínt. Viszont a távolban maradt egy-két kiváncsiskodó.
Hol fotoztak vagy videoztak.
Remek!
Vissza szaladt k az erdőbe, nem szólt hozzám rám se mert nézni, csak le sütötte a szemét néha halk nyüszitéssel jelezve, hogy rosszat nem akart.

-Hogy képzelted ezt?! Mit gondoltál? Tudod milyen erős egy medve? Vagy ha vadört hívnak!
Mindenki tudni fog rólunk tele lesz az internet a farkasokkal!

Üvöltöttem, vicsorogtam,roppant ideges voltam. Olivia a sírás szélén állt, de még mindig nem nézett rám.
Le hajtott fejjel kulogott utánam, míg el nem nyelt a sűrű erdő.

Több mint 1,5 hét telt el Olivia magán akciója óta.
Persze még enyhült a szívem érte, de az erdóben megnövekedett a vadőrök száma. Járták az erdőt keresve minket. Szerencsére eddig nem jártak sikerrel.
A falában nesztelenül telt az idő.
Viszont Olivia miatt aggódtam az utóbbi napokban nem volt jól. Sokszor el fáradt, nem volt kedve vadászni volt mikor enni sem.
Aggodalma hatalmas gyanúba menetelt át.. Vajon lehet azon az éjszakán?

Ne haragudjatok ez nem volt olyan jó rész. A következő rész viszont tartalmas lesz 😊.