Beépítve ✔

3.

«Elena»

Egy régi hotel előtt álltam, ami már a maffia rejtekhelyeként szolgál hosszú évek óta. Lassan megfordultam, majd az egyik ablakban megláttam, hogy valaki állt ott. Végül megráztam a fejem és elindultam az ajtó irányába. Lassan lenyomtam a kilincset és bementem az ajtón. Elég üresnek tűnt minden. Beljebb mentem, mire az ajtó becsapódott mögöttem és egy erős ütést éreztem a fejemen, ami miatt minden elsötétült előttem.

***

Egy sötét szobában tértem magamhoz.
- No, csak nem felébredtél Csipkerózsika? - kérdezte egy fiú.
- Legyél már tisztelettel vele! Mégis csak egy lány! - dörrent rá egy másik srác.
- Bocs - morogta az első. A fények hirtelen kigyúltak, mire majdnem megvakultam.
- Hm, milyen szép - lépett közelebb hozzám egy barna hajú zöld szemű srác.
- Alejandro, hagyd már! Ő az enyém - lépett a sarokból hozzám egy borostás barna hajú és barna szemű srác. Érzelemmentesen néztem rá.
- Mi a neved chica? - hajolt hozzám a borostás.
- Nem kötőn az orrodra és a fejessel akarok beszélni! - néztem rá elszántan.
- Tetszik az elszántsága - nézett a zöld szeműre.
- Való igaz, de vajon tényleg ilyen bátor?
- Ha eloldoztok akkor úgy megverlek titeket, hogy esetleg összefuttok Luciferrel - sziszegtem indulatosan.
- Ezek nagy szavak csibém - mosolyodott el a barna szemű.
- Ne becézgess! A vezérrel akarok beszélni! Sürgősen!
- És mi van akkor, ha épp vele beszélsz? - vonta fel a szemöldökét a zöld szemű.
- Te lennél a maffia vezére? Belőle jobban kinézném - biccentettem a társára.
- Ilyen vezér egyéniség vagyok?
- Ne szórakozzatok!
- Mi nem is. Na, halljam mit szeretnél mondani nekem, a vezérnek - kacsintott a borostás srác.