Törékeny™ - SZÜNETEL

Negyedik

A nap további része eseménytelenül telik, miután mindanyian megebédelünk. Az unokatestvérem és Namjoon rögtön visszamennek a házukba, amint találkozunk a táncfelmérést követően, mi pedig szintén lepihenünk, bár én nem érzem magam annyira fáradtnak, hogy egy zuhany után lefeküdjek, mint ahogy azt Jin hyung és Yoongi teszi. Mosolyogva nézek fel néhányszor, ahogy Hoseok a délelőtti extázisban ragadva a szoba közepén táncol. Érdeklődve tapad rá jópárszor a tekintetem, hiszen tényleg nagyon jól csinálja, a mozdulatai kimértek, mégis látszik, hogy beleviszi az érzelmeit. 

Taehyung azt mondta, hogy vacsora előtt átjönnek, és akkor áthozza Ji Mint is, ha kedves a srác. Őszintén szólva ez a legfőbb oka, hogy most képtelen vagyok egy pillanatra is szusszanni egyet, csak játszok a telefonomon. Izgatott vagyok, hogy milyen lehet annak a srácnak a személyisége, akinek a szemei konkrétan kicsavarták az elmémet, mióta láttam táncolni. Hiába táncolt csodaszépen, és tartotta fogva mindenki tekintetét, én láttam a mozdulatain, hogy azok nem felszabadultak, és gondtalanok. Valamitől szenved a fiú, és mintha éreznék egy kis késztetést, hogy megtudjam, mitől. Szoktak az emberek ilyet érezni, ha ismeretlennel találkoznak?

Lassan elérkezik az öt óra, amikorra a két relaxáló szobatársunk beállította az ébresztőt, de Jinnel ellentétben, aki rögtön kikel az ágyából, és a fürdőbe vonul, hogy kicsit rendbehozza magát, Hobinak ismét meggyűlik a baja Yoongival.

- Neee, csak öt percet adj még!

- Yoooooongi, már a második öt percet hagytuk magunk mögött, kelj fel!

Halkan kuncogva nézem őket, úgy tűnik, hogy ez a procedúra ezután mindennapos lesz.

- Megígértük Jongyeolnak, hogy a tábortűznél találkozunk velük, és amúgy is, mindjárt vacsora! Vagy megint azt akarod, hogy egy lánnyal fenyegetőzzek?

- Nem kell ilyenekhez folyamodnod, látod, már fenn is vagyok!

Yoongi kiszáll az ágyból, és visszaágyaz maga után. Hoseok rám pillant, majd kacsint egyet, mintha csak azt mondaná; " Na, ez mindig beválik!". Míg ők ketten úgymond veszekednek, amit túlzás veszekedésnek titulálni, hiszen csak annyi történik, hogy Hobi tetteti a megsértődést, Yoongi meg hízeleg neki. Fura egy kapcsolatuk van, de valamit tudnak, ha már a legelső tábor óta együtt vannak!

Seokjin épp akkor lép ki a fürdőből, amikor kopogtatnak az ajtón, így ő nyitja ki azt. Veszek egy mély levegőt, hiszen ők nem lehetnek mások, mint Taehyungék, ami azt jelenti, hogy itt van velük Ji Min is. Úristen!

- Na, készen vagytok?- kérdezi Namjoon, mire Yoongi azt feleli, hogy igen Hobi viszont azt, hogy nem. 

- Ne is foglalkozz velük, már öt perce indulás előtt állunk, csupán nem tudják eldönteni, hogy mit csináljanak vacsi után- válaszolja Seokjin, miközben belép az unokatestvérem, mögötte pedig a végzetemmel. Nem hazudok, abban a pillanatban érzem, hogy Ő az.

- Srácok, hagy mutassam be nektek a szobatársunkat, Jimint- feleli Tae.

- Sziasztok- köszön halkan.

Az arcomon szétterül egy nagy vigyor, amint meghallom a hangját. Szinte befészkeli magát a bőröm alá ez az apró köszönés, és cseng a fülemben. A többiek szép sorjában bemutatkoznak neki, én viszont elveszek abban, hogy feltűnés nélkül végigmérjem. Olyan szűk melegítőnadrágot visel, mint amit a lányok szoktak, de rajta érdekes módon nem zavar a látvány. Egy kissé nagy méretű fekete pulcsi van rajta, önkéntelenül elképzelem, vajon az én felsőimben hogy mutatna. 

- Kook?

- Mi van?-  szólalok fel, amikor meglátom Taehyung várakozó arckifejezését.

Ji Min előttem áll és a kezét nyújtja. Először a végtagjára nézek, majd vissza az arcára, és amennyire ezt fizikailag ki lehet vitelezni, a lehető legmélyebben fúrom bele a tekintetemet az övébe. Lehet, hogy a többiek nem, de én bizony észreveszem, hogy hirtelen szívja be a levegőt, ami csak még jobban kiszélesíti a mosolyomat. Fel kell néznie rám, talán tíz-tizenöt centivel lehet alacsonyabb, és kövezzetek meg, de életemben nem örültem még ennyire, ha valaki kisebb, mint én!