A huszonegy éves Sydney Way már három éve a lábát sem tette be Jacksonvillebe. De egy nap, az édesanyja váratlan elhalálozása miatt nincs más választása, mint visszatérni. Épphogy átlépi az államhatárt, de egyből megbabonázzák az emlékek. És minden...
Az orromat ínycsiklandó illatok csapták meg. Mi ez az illat? Az órámra néztem. Nemsoká lesz délután három. Korai a vacsorához, késő az ebédhez. Estebéd? Az emlékek egy pillanat alatt feléledtek bennem.
Jack! Biztos, hogy ő főz. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába. Na Sherlock Holmesi logikával eltaláltam. Jack valami mennyeit készített.
- Szia! - mondom.
- Szia! - köszön vissza. - Gondoltam elkészítem a kedvencedet. - végig mutat a konyhapulton. Tényleg a kedvencemet készíti: Lasagne!
- Segítsek valamiben? - kérdeztem.
- Igen kérlek reszeld le a sajtot! - eszembe jutottak a régi főzős sztorijaink és elnevettem magam. Jacknek nem barátja a sajtreszelő. - Mi volt ez? - nézett rám riadtan. Értetlenkedve néztem rá. - Az ott egy mosoly? - mikor felhívta rá a figyelmem a szám elé kaptam a kezem, mintha valami irtózatosan nagy hülyeséget láttam vagy csináltam volna. "Elharaptam a mosolyt". Így szoktam mondani. - Ne! - szólt Jack. - Tudom, hogy szomorú vagy és fáj. Hidd el, átérzem. De az nem megoldás, hogy elveszed magadtól a boldogságot.
Igaza volt. Teljesen igaza volt. Anya is így akarta.
- 3 évvel ezelőtt -
Anya és apa munkaügyben elutazott, így Jack csőszködik. A nappaliban néztünk egy Jennifer Aniston filmet és pizzát ettünk, mikor Jack elgondolkodva rám nézett. Kikapcsolta a filmet és felém fordult.
- Hé! Ez egy nagyon jó rész lett volna. - mondom, miközben egy falat pizzát próbáltam lenyelni.
- Drágaságom, ez a film egy nőről szól, aki tévedésből a haverja spermáját rakta be. Ezt a filmet már sehogy se lehet megmenteni.
- Ez egy Jennifer Anniston film! - erősködök. - Jennifer bármit meg tud menteni.
- Kétlem! - mondta. - Sydney! - Jaj, már rosszul kezdődik. - Valamit titkoltok előlem és tudni akarom mi az.
- Nem tudom miről beszélsz. - nyúltam egy újabb szelet pizzáért.
- Erről beszélek! - mutatott rám. Értetlenkedve néztem rá. - Ne haragudj Sydney, de nem vagy egy Jennifer Aniston.
- Az előbb még leszóltad! - lepődök meg.
- A filmjeit szóltam le, összességében nem gáz színész. - vonja meg a vállát. - Sydney, kérlek. - nézett rám bociszemekkel. Bármennyire imádtam ezt a nézését, nem nagyon akartam elárulni neki. Tudtam mire gondol, és Isten a tanúm rá, azt is tudom mi lesz a reakciója. - Tegnap, Joseph azt mondta: Holnap Sydneyt kérdezd a bulikról. - Joseph! Ne már! Ez árulás. - Nos? - kérdezte. Muszáj lesz elmondanom neki, különben nem száll le a témáról. Vettem egy mély levegőt és kitálaltam.
- Másfél éve történt. - mondom. - Anya és apa azzal nyaggatott, hogy menjek el bulizni, hogy legyek kamasz. - eszembe jutottak az emlékek. Anya mosolygós arca, apa nevetése. Ahogy noszogattak, hogy öltözzek. Ahogy a legjobb barátnőm tapsolt, hogy végre kimozdulok. Erősen megráztam a fejem, mintha ezzel kitudnám száműzni a gondolatokat. Jack szemébe néztem, aki máris a legrosszabbra gondolt. Az igazságra. - Megérkeztünk, jól éreztük magunkat, de...
- Jaj, ne! - mondta Jack. Dühösen beletúrt a hajába. Jó úton halad.
- Rosszul lettem, így elmentem a fürdőbe. De nem értem oda. - Jack rémült tekintettel nézett rám. - Egy italt ittam, csak egy kortyot, de tele volt droggal. Nem kellett sok, hogy hasson. A fürdő előtt pár lépéssel összeestem. Egy évfolyamtársam talált rám és ő... ő....
- Ne! Ugye nem?! - Jack gesztenyebarna szemeibe néztem. Ki kell mondanom. Nem titkolhatom. Ez már az életem, a múltam része és nem mosom le magamról, de az érzést, a depressziót legyőzhetem. Az ürességet. A fájdalmat. El kell engednem és helyette jó dolgokba kapaszkodnom.
- Megerőszakolt - mondtam. Éreztem, hogy Jack minden izma megfeszül. Felugrott a kanapéról és belebokszolt a falba.
- És most hol van az a rohadék?! - üvöltötte.
- Börtönben. - mondtam halál nyugodtan. A válaszomra Jack egy kicsit megnyugodott. Egy kicsit. De szemében még így is láttam a düht.
- Hány évet kapott?
- Négyet.
- Csak? - fordult felém.
- Ez volt a maximális év szám. Apa ügyvédjei szerint, figyelni kell és ha a szabadulás után csinál valami hülyeséget, akkor visszavihetik a börtönbe. - ahogy róla beszéltünk... Én nem is tudom. Mintha nem lett volna se lelkem, se erőm. Jack viszont dühös volt. Így a karjai közé futottam és megöleltem. Jobb dolgot nem is tehettem volna.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
