class trip ~ jikook | ✔

1. nap

- Vigyázz magadra, Jimin - ölelt szorosan magához anya, amikor szólt az osztályfőnököm, hogy most már mindenki szálljon be a buszba.

Lassan nyolc óra, mi pedig ekkor indulunk Busanba, hiszen oda megyünk kirándulni, méghozzá egy teljes hétre. Izgalmas, igaz? Dél-Korea második legnagyobb városáról van szó, szóval csak nem lesz olyan unalmas ott. Amikor osztályfőnökin felhozták, hogy még is hova kellene mennünk, vagy hatan mondták, hogy menjünk az ország legnagyobb kikötővárosába, mert már nagyon rég el szerettek volna oda menni, így ez lett megszavazva. Mondjuk nem értem, hogy miért kell nyolckor indulni, ha három óra alatt simán odaérünk még busszal is - és tudtommal a mai napra semmilyen programunk sincs -, de mindegy.

- Vigyázok, majd hívlak este - nyomtam egy puszit az arca jobb oldalára és már fel is szaladtam a buszra.

Szerencsére már meg volt a helyem, a bőröndjeinket pedig már vagy fél óra betettük a busz csomagtartójába, így már azzal sem kellett bajlódni. Viszont arra nem számítottam, hogy az általam kiválasztott két ülés egyikén valaki ülni fog.

- Hát, te? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, amint megpillantottam Jungkookot, aki éppen a telefonját nyomkodta.

- Nem volt máshol hely, így melléd lettem száműzve - vonta meg vállait.

- Most már mindenki foglalja el a helyét, mert indulunk! - kiabált hátra az osztályfőnökünk, mire értettem a célzást és kicsit sem törődve azzal, hogy mi lesz az osztálytársam reakciója, átmásztam rajta, hogy helyet foglalhassak az ablak mellett.

- Ha szóltál volna, akkor felállok és beengedlek - motyogta, mire én csak kivillantottam a fogaimat és megvontam a vállaimat.

Végre elindultunk, én pedig kibújtam a cipőimből, hiszen terveim szerint alvással fogom tölteni ezt a három órát, amihez ugye nem kell lábbeli. A mellettem ülő kissé kérdőn nézte végig, ahogy szenvedek és látszott rajta, hogy közel áll ahhoz, hogy elnevesse magát. Nem tehetek róla, hogy ilyen kicsi a hely és konkrétan levegőt venni is nehezemre esik. Miután elmondta a buszsofőr, hogy szeretné, ha emberi módon viselkednénk, szemetünket a kukába dobnák, nem tennénk fel a lábainkat a székekre, nem tépnénk le a függönyöket és nem fogdosnánk össze az ablakokat, az osztályfőnök beszélt pár szót a mai napról és a tervekről. Nagyjából fél tizenkettő fele odaérünk a szállásra, elfoglaljuk a szobákat, majd fél egykor ebédelünk és utána nincsen más program szerencsére. Ahogy befejezte a mondandóját a tanár, nagyjából mindenki az estéről kezdett beszélgetni - azaz kiabálni -, én pedig nem értettem, hogy miért akar mindenki már az első este piálni.

- Nem akarsz filmet nézni? - pillantott rám Jungkook.

- Mid van? - kíváncsiskodtam, mire elővette a tabletjét és felsorolt vagy tíz filmet, amiből nagyjából kettőt ismertem és háromról hallhattam már. - Melyik a kedvenced ezek közül?

- Talán az Életrevalók. Láttad már? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Akkor az jó lesz? Van füles elosztóm, szóval akkor tudjuk akár úgy is nézni.

- Oké - hajoltam előre, hogy megkeressem a fülhallgatómat, ha már ennyire bezsongott Jungkook.

Alig tíz perc szenvedés után, miután mindent beállítottunk, végre elkezdtük nézni a filmet. Tetszett, nagyon sokat nevettem rajta, de azért a végén rendesen meg is hatódtam. Eleresztettem egy apró mosolyt, amikor a mellettem ülőre pillantottam, aki könnyes szemekkel figyelte a tabletet és a stáblistát. Legszívesebben odanyúltam volna, hogy letöröljem szemeit, mielőtt még bekönnyezik, de megelőzött engem és egy halk szipogás után rám pillantott.