A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

30. rész - Annak idején lelki társak voltunk...

Sírva aludtam el és sírva keltem fel. Az egész hétvégét zokogással töltöttem. S hatalmas nagy fájdalommal és csukot szemmel révedtem vissza a Valentin napunkra...

Ott állt Martin előttem a parkban, pont ott ahol összejöttünk...

-Blanca, boldog Valentin napot!-felém nyújtotta a kezét, melyben egy karkötő volt.

-Ez gyönyörű, én is készültem neked valamivel.... Tessék-és most én adtam neki oda a meglepetést.

-Eme ajándék még csodálatosabb, mint amit én adtam neked! Köszi szépen ezt a karórát!

-Nincs mit-nagyon boldogok voltunk, és megöleltük egymást.

Hirtelen vissza kerültem a valóságba és a sok könny ismét csurogni kezdett a szememből...

El is indultam a gimibe, persze tudtam, hogy ez a nap nem lesz az életem egy legjobb napja. Odaérve a kapu mellett Martin állt, próbáltam beszélni vele...

-Szia, jó reggelt Martin-mosolyogtam rá kedvesen.

-Ó hát szia-vigyorgott ő is. Gondoltam, hogy rám...

-Azt hittem, hogy még harag...

-Helló édesem-ugrott Pamela Martin nyakába.

-Neked is drágám!-puszilta meg.

-Jaj, szia Blanca. Bocsi, de nem vettelek észre téged. Esetleg nem tetszik valami?-kérdezte tőlem Pamela, avval a cemende mosolyával...

-Ti mióta vagytok együtt?-lepődtem meg.

-Ja, hogy ez érdekel téged. Még a szülinapom estéjén jöttünk újra össze-mosolygott rám Martin, de úgy, hogy Pamela  vállát karolta át-gyere Meli, menjünk be a terembe, még véletlenül sem akarunk elkésni...-és ott hagytak egyedül.

-Meli???-ekkor épp meglökött Emma-Emma, várj!-kértem, de ő is trappolt egyenesen az osztályterembe.

-Bocsi, de veled semmi beszélnivalóm!-kiabálta hátra. Ő is otthagyott engem, nem sokkal később James jött be a kapun...

-Szia Blanca, minden rendben van?

-Nem annyira... Emma beszélni nem akar velem, Martin meg összejött az exével...-szomorodtam el.

-Tessék? Pamelával? Nagyon sajnálom, tudok tenni valamit?

-Köszi, de nem. Nem hinném, hogy veled is szóba állnának...

-Ez igaz, de lehet, hogy Emma igen. Gyere menjünk mi is órára-Ekkor James megfogta a kezemet és a terembe húzott. Most jutott eszembe, hogy én Martinnal ülök. Jaj ne...

-Jó reggelt kívánok gyerekek, készen álltok a hétre?-jött be Helen néni, és Martin jelentkezett-Igen Martin, mit szeretnél?

-Tanárnő, lenne egy aprócska gond. Hogy túl messze ülök a táblától és így alig látom. Nem lehetne az, hogy máshova üljek át, mondjuk közelebb a táblához?