Törékeny™ - SZÜNETEL

Hatodik

- Mi bajod van?

- Minden oké, Taehyung! Csak nem aludtam eleget.

Az unokatestvéremnek nagyon nehéz bármit is bemagyaráznom, de ha kényszerítenének sem tudnám megmondani, miért is vagyok ilyen feszült. Pedig az ebéd megint annyira finom volt, hogy mindent, de tényleg mindent megettem, amit felszolgáltak nekem, és nem mondhatnám azt sem, hogy fáradt lennék. Még magamnak sem akarom bevallani, de lehet, hogy Jiminen idegesítettem fel magam. 

Tae szerencsére annyiban hagyja a piszkálásomat, ezért intünk egymásnak, és a saját faházunkba megyünk, hogy átöltözzünk valami sportosabba. Az ebédet követően a terembe lépett egy férfi, akit Bang úr mutatott be nekünk, a neve Park Seo Joon, azt mondta, hogy a nyáron ő lesz mind a szabadidős-, mind a kötelező testedzések alatt a felügyelő. Seojoon a lelkünkre kötötte, hogy nehogy magázzuk, mert alig idősebb, mint mi. Szóval, ő ajánlotta fel, hogy rendezzünk egy szűkkörű röplabda-versenyt, aminek nagyon megörültem, hiszen a gimiben négy éven keresztül jártam edzésekre. 

Ami viszont mondhatni lelombozott az az, hogy Jimin egyáltalán nem jött oda hozzánk, és akkor is csak intett egyet, amikor Jin hyung távolról köszönt neki. Talán valami baja van?

- Én szerintem inkább csak szurkolni fogok nektek- szólal meg Yoongi az ágyukon heverve, miközben nézi Hobit, ahogy az átöltözik.

- Minden pénzemet feltettem volna rá, hogy ezt fogod mondani, életem.

Yoongi szúrós szemmel néz a párjára, majd előveszi a telefonját, és a fal felé fordul. Jin hyungra nézek, aki már rég átöltözött, tehát csak Hoseokra várunk. Megnézem a telefonomat, de Tae hiába mondta, hogy fog, nem írt üzenetet.

- Leszünk majd egy csapatban? Megkérdezzük Jimint és, és akkor megvagyunk hatan- mondja Hobi.

- Ha egyáltalán akar velünk játszani- motyogom még mielőtt végiggondolnám, hogy mit beszélek.

- Már miért ne akarna velünk lenni?

Seokjin kérdésére élesen ránézek, és nem értem, hogy ők hogy nem vették észre a nyilvánvalót.

- Nem ült oda hozzánk, amikor kajáltunk.

Olyan mellékesen jönnek a szavak a számból, mintha számomra nem lenne jelentése, de, ó, bizony, hogy van! Lehet, hogy csak túlreagálom, de azt hittem, hogy Jimin tagja lesz ennek a gyorsan összeszokott kis csapatnak. Nem akarom azt hinni, hogy tévedtem!

- Ez még nem jelenti azt, hogy ne bírna minket! Egyszerűen barátkozik azzal a Songwoo-val is, hogy ne legyen kínos három hónapig együtt laknia vele.

Na, ez a másik! A tudat, hogy az a barom folyamatosan a közelében lesz, kikészít! Nem ismerem még Jimint eléggé, de az már tisztázódott bennem, hogy egy jólelkű, szerény fiúról van szó, Songwoo pedig teljesen az ellentéte. Ki fogja használni, én viszont nem fogom neki engedni!

- Na, mehetünk?

Úgy pattanok fel, mint egy nyuszi, akinek beütött az adrenalin. Ha szerencsém van, Jimin tényleg akar majd röplabdázni.

- De olyan kényelmes!

Yoongi hisztizni kezd, de Hoseok elkapja a talpát, és olyan ütemben csikizi, hogy a másik vergődni kezd és a padlón köt ki.

- Lehet, hogy azt hiszed nagyon szeretlek, de titokban meg szoktalak ölni!

- Túl csodálatos vagyok, már rég megtetted volna, Min!

- Fiúk, szívesen nézném még azt a műsort, amit általában eljátszotok, de inkább menjünk a pályára!- szól közbe a legidősebb, mi pedig mint a kisangyalok, követjük őt a ház elé, végül Jin bezárja az ajtót.