-Várj hadd segítsek. - szólt egy ismeretlen hang.
Mire, segített felvenni a könyveimet, amit a lányok kivertek a kezemből.
-Köszönöm,hogy ..-kezdtem, de a szavamba vágott.
-Ugyan semmiség, nincs kedved velem meginni egy kávét?
-Örömmel, úgy is lyukas órám lesz.
El kezdtünk a büfé felé sétálni, mire utánam kiabáltak.
-Isabelle, valamit el kell mondanom!-David volt az,aggódó fejjel fut utánunk, szóval biztos valami fontos dolog lehet.
