Ne Hagyj El! ✔

13. fejezet

A vita hallatán felálltam az ágyról és az ajtóhoz mentem hallgatózni.
- Bence, én csak jót akarok neked - mondta Elvira.
- Ezzel akarsz nekem jót?! Így is távol leszek Ellától nem fogok még távolabb menni tőle!
- Ella már egy sikeres énekesnő. Szerinted azalatt a három év alatt is végig rád fog gondolni és nem fog más férfira nézni?! - emelte fel a hangját a nő is. Rettenetesen fájtak a szavai. Hogy feltételezheti azt rólam, hogy félrelépnék? Gyorsan fogtam a ruháimat és felöltöztem, de úgy, hogy még halljam a beszélgetést.
- Ő nem olyan!
- Szabináról is ezt állítottad és a saját születésnapodon csalt meg!
- De Ella más! Ő tényleg szeret engem! És ha kételkednék benne akkor nem jegyeztem volna el!
- Bence hallgass rám! Három év az hosszú idő! London tele van hírességekkel akik talán... - nekem itt lett elegem. Feltéptem az ajtót és könnyezve rontottam ki a szobából.
- Ella! - jött utánam Bence, de nem álltam meg hanem tovább mentem. A bejárati ajtóhoz mentem és kiléptem rajta.
- Ella, várj! - fogta meg a karomat, de kirántottam magam a kezéből.
- Most egyedül szeretnék lenni, kérlek hagyj - néztem rá, majd tovább mentem. Ezúttal nem jött utánam, amiért hálás voltam. Patakzó könnyekkel lépkedtem az utcán. Páran utánam néztek, de nem érdeklődtek felőlem. A népligetben leültem egy padra és csak gondolkoztam. Nem értem miért gondolja azt rólam Elvira, hogy képes lennék megcsalni Bencét.
- Minden rendben, Sky? - kérdezte egy kamasz lány.
- Tessék - néztem rá zavartan. Halvány mosollyal az arcán ült mellém.
- Szerelmi bánat?
- Hasonló - töröltem le a könnyeimet.
- Biztos minden rendben lesz és remélem kibékültök - mosolygott kedvesen.
- Ezek után már nem tudom... A nevelő anyukája örömlánynak tart - fintorogtam. A barna hajú lány csak barátságosan megsimította a vállamat.
- Vannak ilyen anyós félék. Az én mamám is ilyen anyuval - mondta.
- Én nem tudom milyen viszonya volt az édesanyám és apa anyukájának.
- Talán nem is kell tudnod. Néha jobb az édes tudatlanság, mint a keserű tudás - felelte, majd felállt és elment. Én még tovább ültem ott és gondolkodtam ezen az egészen.