A Redwood Projekt

A Redwood Projekt/4. Fejezet

Casey mára is az áldozat egyik nagyon közeli ismerősét szervezte be egy apróbb beszélgetésre. A srác neve Steve Buckley, elméletileg a legjobb fiú barátja volt, de majd meglátjuk mi kerekedik ki ebből. Az emberünk nem lakik messze, pár perc autóval. Amint beérünk az utcába tudom melyik ház lesz az. Apró, fából eszkábált viskó egy tégla épület tetején. Az utcáról lépcső vezet fel az ajtóhoz, ami mindig kulcsra van zárva. Ezen kívül a barátunk nem valami gazdag. Honnan vontam le mindezt? Csak rá kell nézni a házra. A zár el van használódva, sokat nyitogatják, ami azt jelenti, az ajtó mindig, vagy legalábbis általában be van zárva. És honnan vettem le hogy szegény, vagy nem annyira pénzes? A ház régi, nincs lefestve, sok helyen foltozva van, és nem profi tömte a lyukakat, az is lehet hogy maga a férfi. Az ablakok sem újak, olyan két üveges, fakeretű darabok. Néhány be van törve, ami igénytelenségre is utalhat. Fura vagyok? Erre bárki képes lenne, csak nem figyeltek a részletekre. Hidd el. 

Mikor megérkezünk a házhoz felrohanok a lépcsőn, lépteim alatt megreccsennek a rozoga fokok. Gyorsan bekopogok, bár biztos vagyok benne hogy Steve hallotta ahogy feltrappoltam a lépcsőn. Mire Casey is felér kulcsok  zörgését hallom, majd résnyire nyílik az ajtó.

- Mit akartok?- kérdezte felettébb illedelmesen a vendéglátónk.

- Jónapot kívánok, a gyilkossági ügyben nyomozunk. Én beszéltem önnel a telefonban, ha emlékszik.- próbált Casey a lehető legkedvesebb lenni a láthatóan alkoholista hímneművel.

- Velem senki nem beszélt. Nem, nem. Az nem én voltam. Nem. - istenem de idegesítő ez az ember.

- Uram, gyilkosság történt. Méghozzá Clark Redwoodot ölték meg, tudtommal ön közel állt a nőhöz.- kezdtem, annak reményében hogy kinyög valamit azonkívül higy nem.

- Nem, nem. Őt nem ölték meg. Nem, nem. Öngyilkos lett, nem. Itt van. Ott ül a székben, emlékezz! Igen, igen. Ott ülo a székben. Öngyilkos lett. Ott ül a székben.- most akkor mi van? Ott ül egy halott ember a székében, vagy mivan?

- Uram legyen egy kicsit közreműködőbb. Ismerte a nőt vagy nem?- gondolhatjátok hogy nézett rám Casey ezután a mondat után.

- Igen, igen. Önök is? Nem, csak engem szeretett, igen csak engem.

- Jó barátok voltak, igaz?

- B..b..barát? Ezt mondta? Nem, engem szeretett. Csak engem. Igen, igen.- kikészít ez a csóka.

- Rendben. Esetleg bemehetnénk? Köszönöm.- nemes egyszerűséggel félretoltam.

- Hé maga mit csinál. Kislány, menj ki onnan!

- Miért, higy ne tudjak a folytonos és túlzott drog és alkoholfogyasztásról, amit művel? Ne féljen, nem kell ahhoz egyéb csak hogy magára nézzenek az emberek- ekkor megláttam, hogy Casey nyitja a száját, és valamiféle olyan sületlenséget készül mondani, mint hogy neki fel se tűnt, ezért hozzáteszem- meg egy kicsit ki kéne nyitniuk a szemüket.- Steve sóhajt, lehajtja a fejét és a konyha felé mutat. Elégedett mosollyal vonulok be az étkezőbe. Egyből tudtam hogy a barátunk alkoholista, de ez azért túlzás. Mindenfelé sörös, boros, whiskys és egyéb italos üvegek láthatóak, szétszórva gyorsan feltépett és elhajított-valószínűleg drogos-zacskók hevertek. Olcsó sör szag terjengett a levegőben, izzadsággal keverve.

- Mint egy rossz bár.- morgom az orrom alatt.

- Nyugodjon meg, kisasszony, nem vagyok olyan idióta mint amilyennek most hisz. Ez a lerázási technikám, általában békén hagynak.

- Nos, sajnálom, hogy megzavartam a... a... ebben,- mutatok körbe- viszont fel kell tennem önnek pár kérdést.

- Rendben, próbálok a segítségére lenni.

- Milyen kapcsolatban állt az áldozattal?

- Barátok voltunk. Nagyon jó barátok.

- Ó, értem. Csak barátok, igaz?

- Igen. Illetve... hát... ogy is mondjam ezt, néha történtek... meglepő fordulatok, ha fogalmazhatok így.- mondja sokat sejtető mosollyal. Értem én, értem.

Pár kérdéssel és sejtelmes pillantással később elmondhattam magamról, hogy kitűnően ismertebb a koraősz embert. Nos igen, a kinézete, hogy is fogalmazzak, mint egy rossz csöves. Enyhén kifejezve. MIndegy, nem ez a fontos.

Egyszer elmentem Sherlockkal színházba. Ő ismerte az egyik színészt, valami McCartyt. Ő bevitt minket a backstagebe, ahol minden színész kint volt a rejtett oldalbejáróknál. Legalábbis azt hittük hogy így van. Nekem megengedték, hogy körbenézzek, én pedig elkeveredtem az öltözők folyosójára. Az egyik fülkében egy női hangot véltem felfedezni, megnéztem a nevet. Clark Redwood öltözője volt. Igazán nem akartam hallgatózni (KHM KHM), de mégis elcsíptem pár mondatot. "Ne most. Ki kell mennem a színpadra. El kell játszanom azt a darabot Steve, utána elmegyünk. És szabadok leszünk Ígérem. Josh meg elmehet a francba." Mint később kiderült, Steve Clark legjobb barátja volt, Josh pedig a nő jegyese. Akkor ugyan semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam annak a pár mondatnak, de már látom, hogy igenis fontosak lehetnek. Josh pedig mostantól a gyanusítottak listáján van, éppen ahogy Steve. Az a nő, akivel először beszéltünk, Clark legjobb barátnője is, csak neki már nem emlékszem a nevére. Egyre zavarosabb ez a történet, és mindenki hazudik. A szemembe néznek, és egy pillanatnyi habozás nélkül a mondják a kis meséjüket, ami majd biztos alibi lesz nekik az elképzelés szerint. Nem nem madárkáim, nekem Holmes vér folyik az ereimben, fizikai képtelenség ilyen átlátszó maszlagokkal átverni. HIába próbálnak összezavarni, rá fogok jönni az igazságra. Előbb vagy utóbb, de inkább előbb. Majd meglátják azok a kis mocskok.

A falam betelt a képekkel és jegyzetekkel, elkezdtem az elképzeléseimet összevetni a tényekkel és bizonyítékokkal. Sok sok ellentmondás, megtervezett és jól kidolgozott hazugság, mondaná ezt egy átlag ember. Nem profikkal van dolgunk, elég sok hibája van a barátunknak. Vagy a barátainknak. Még nem vagyok benne teljesen biztos. A lényeg hogy a védelmi falon ekég sok lyuk van, ÉS én mindegyikbe dinamitot fogok tenni, lebontom a biztonságot adó téglákat és elpusztítom, ami mögötte van.

Hellobello gyermekeim! Sajnos beteg voltam egy pár napig, aztán nagyon sok dolgom volt, mivel éppen költözőfélben vagyok a családommal, de próbálom behozni a lemaradást. Az az aprócska bökkenő van, hogy nincs ihletem. Nem akarom nagyon sokáig húzni ezt a könyvet, lassan kiderül a bűntény tettese(szerintem). Aztán elkezdek egy másik könyvet, ami szerintem romantikus dráma lesz, vagy valami hasonló. Esetleg fanfiction, de nem döntöttem még el. Na viszont ennyit mostanra, majd jövök a következő résszel.

Sok szeretet, Lili