szeretlek te őrült!

Chuuya szemszöge:

Puff! - Záródott le egy újabb sikeres munka. Mármint kinek az. Hát igen aki újat húz a
Dok maffiával az könnyen járhat így. De pont ma? Amikor a szerelmet kéne kifejezni egy nő iránt? Miről is beszélek? Én mint nagy szerelmi tudós hehh... Jó poén volt magamtól. Szóval valentin nap van! Vagyis este... Na de miért is tudom én ezt? Na jó! Rámfér az alvás, de tényleg.
Indultam volna el erről a szörnyű helyről, mikor is hívást kaptam.
- Egy újabb munka? Ilyenkor? Na jó. - néztem a telefonom kijelzőjét. Majd felvettem - Halló?
- Áhh Chuuya! Jó hogy felvetted! - nem akartam elhinni. Pont ez az a személy akit pont most nem akarok hallani!
- Dazai!? Hogy szerezted meg a számom? - ordítottam bele.
- Tudod... Leválthatnád a számodat, ha nem akarsz bajba kerülni sokszor.
- Azóta is megvan? - csodálkoztam el.
- Természetesen! - mondta vidáman. Na ez sem komplett bár tudtam róla.
- Várjunk csak! Ne tereld a témát! Miért hívtál? - váltottam vissza dühöngőbe.
- Hát tudod...
- Térj a lényegre!
- Nem tudom hiányzik-e nektek, de itt fekszik mellettem kiütve Akutagawa.
- Mivan!? Most komoly ezért hívtál?
- Aha.
Vettem egy mély lélegzetet majd újra beleszóltam.
- Hol vagy?
- Kikötő.
- 10 perc, és ott vagyok.
- Oké!
- Te addig tűnny el onnan! - tettem le.
Összeszedtem magam majd odasétáltam. Nem akarom, hogy Akutagawa bajba kerüljön bár mióta is lettem ilyen? Na mindegy...
Minden nagyon csendes ilyenkor. De legalább kicsit nyugodt. Na de hol is van az az idióta!?
Hirtelen valaki mögém ugrott, én pedig egy oldalbarúgással díjaztam.
- Szóval így hálálsz meg mindent? - mondta az idióta támadóm.
- Hol van?
- Ki?
- Ki ki? Hát Akutagawa!
- Honnét tudjam?
- Ne szórakozz velem! - állt fel közben.
- Tudod... Rég beszélgettünk csak úgy normálisan.
- Elmentem. - fordultam meg, és indultam volna, de Dazai megfogta a vállam.
- Kérlek! Csak legalább 10 percet!
Erősen gondolkodtam, de legyen.
- Na és miről szeretnél?
- Tudom megvan az okunk utálni a másikat, de úgy mégis. Nem vethetnénk el a csatabárdot?-kezdte el komoly mondandóját.
- Minek? A saját szavaiddal mondtad ki! Van miért utálni a másikat. - mondtam felháborodottan.
- Igen! De ez más. - nézett oldalra.
- Mi?
- Hagyjuk- indult meg a víz felé.
- Mi hagyjuk? Válaszolj!
Nem mondott semmit csak ment tovább.
- Dazai! - ordítottam utána.
Megállt a part szélénél, majd hátrafordult.
- Tudod nehéz kimondani. Már régóta ezt érzem, és mást nagyon nem!
- Mire célzol?
- Szeretlek Chuuya!
Majd hanyat dőlt, és beesett a vízbe.
- Haaaaa? Dazai!!
Ugrottam be én is a vízbe. Na de miért is!?

Miután sikeresen kihúztam ezt a bolondot, én is elterültem a földön.
- Te komolyan utánam ugrottál? - lepődött meg.
- Bolond! Ha szerelmet vallassz akkor ne legyél már öngyilkos! - akadtam ki, majd ültem fel.
- De miért ugrottál utánam?
- Hát! Mert! Izé... Hagyjuk!
Álltam fel majd indultam volna el, de megfogta a lábam, és kigáncsolt.
- Akkor te se menekülj el!
- Én! - pirultam el. - Én.....
- Szeretlek Chuuya! - csókolt meg.
Miután abbahagyta én csak bámultam azt a két szempárt, amibe belehullott pár vizes tincs.
- Én is szeretlek te őrült!