Északi Rege

4

Etellak lassanként elcsendesedett. Minden vén és fiatal nyugovóra tért. A fa rakások már csupán parázslottak a jurták előtt. Valahonnan a távolból vonítás hallatszott, néhány eb álmosan emelte meg fejét, orrát az égbe emelve majd rögvest le is eresztette. Ina szédelgett a sátrak között, lelke üres volt. Gyengének érezte magát olyannak akár a harmat. Nem volt benne szándék csupán a lába vitte előrre. Még fel sem tudta fogni atyja szavainak jelentését. Csupán a békjót érezte mi elviszi innen, el az otthonából és egy messzi vidékhez köti majd. Körbe szemlélt a sátrakon, ebeken, a ménen, jószágon a szunyadó parázson, minden kis részletet az emlékezetébe akart vésni. Szemeibe könny szökőt, fázósan fogta szorosabbra kabátját, fejét az égnek szegezve, nem engedhette könnyeit útjukra, még a végén Hold-anya gyengének látja őt. Nap nap után virradt, lassan a hó takaró is olvadásnak indult. Etele követét küldte Odin királyhoz a hírrel, miszerint lányát tavasszal a nagy olvadások után indítja útnak ötven fős kísérettel. A kíséret élére legfőbb hadvezére, Csát vezér legidősseb fiát Zengőt állította. Ki jeles harcos akár csak atyja és nemes lélekkel van megáldva. A Norman követ jelenlétét kis idő múltán elfogatta a nép, az ismeretlen óriás a Björn nevet viselte. Björn arra kérte Etelét hogy saját nyelvére taníthassa az újdonsült arát, hogy majdan szót értsen új népével. Ám a nagy király hiába adta áldását, ezen törekvések minduntalan akadályba ütköztek. Ina hosszú idő óta nem lépett ki szállásáról és senkit nem fogadott jó szívvel. Elzárkózott mind attól mit neki szántak. Mígnem a követ Ildikó asszony elé járult. Ildikó a nagyteremben színes párnákon ülve körbe véve szolgáló lányok hadával, Enéh társaságában színes rongyokba tulipán virágot hímeztek. Björn elpanaszolta hogy fiatal úrnője nem hajlandó tudomást venni kötelességéről. Hallani sem akar frigyről sem tanulásról. A nagyasszony szolgálóival kik mindenhova kísérték lépteit lányához indult. Ina párnáin fekve bámult a tűzbe mintha csak jövőjét olvashatná ki belőle, Ildikó feltépve a jurta bejáratát biztos léptekkel indult meg a lány felé. Arca rezzenéstelen, tartása méltóságteljes csupán szemei villámlanak akár a tavaszi égbolt vihar idején.

- Mi okod a szállásodon búsulni mint valami hervadt virág? Mi okod virrasztani akár az éj baglyai? Nem ért téged elég szerencse tán?- szavai éles pengeként hasítottak a csöndbe. Ina mintha tűz égetné pattant fel

-Anyám, tán szerencse egy idegen országban, idegenként, száműzve élni?- lelkében vörös lángként lobbant a dac.-Mivel érdemeltem ily "szerencsét"?

-Ne légy ostoba!- emelte meg a királyné a hangját- Nem holmi paraszt legény. Észak következő királya kéri a kezed! Vagy tán választanád társadnak a magányt?

-Inkább a halált!-kiáltott föl a lány. Ildikó nem tűrt ilyen hangot. Kezét emelte pofonra, leánya pedig a földre esett. Haragja nem enyhült úgy térdelt Ina mellé, kezeit leánya vállaira téve megrázta őt mintha csak álmából ébresztené.

-Mihaszna leány! Egy nemzet királynője leszel! Vágyhattál volna ennél többre?- Ildikó hangja elcsendesedett- Úgy ha nem tetszik a döntés járulj hát atyád elé, vétózd meg szavát. - a nagyasszony eltávolodott a lánytól, megigazította ruháját. -Ha viszont nem teszed, méltósággal fogadd el sorsod.- azzal Ildikó távozott. Ina szabályosan reszketett. Szomorúsága haraggá változott. Tudta hogy atyja döntésével nem vitatkozhatott. A rákövetkező napon vadászni indult a férfiakkal. Nagy vadra készültek lőni. Etellak lakói üstjeiket készítették elő, az asszonyok zöldséget aprítottak. A fiatal fiúk elengedték az ebeket, majd botokkal kezükben elindultak. Ők hajtják a vadat. Ina lovát nyergelte mikor Björn mellé szegődött.