A színfalak mögött [WDW ff.]

1.fejezet

Idegesen nyomtam ki az ébresztőm rém ideges hangját, egy halk káromkodással megfűszerezve. Hajam szemembe lógott, minek az lett az eredménye, hogy még látni se láttam semmit. A nap úgy sütött a hajam mögötti szemembe, hogy kiégett a retinám is.

- ÉBRESZTŐ!- ordibált be a szobába, Corbyn.

- Anyád.- válaszoltam vissza.

- Köszike most épp főz valamit szerintem mert DÉL VAN ÚGYHOGY TOLD LE A KÉPED REGGELIZNI JACKY!- erre mind ketten elnevettük magunkat, majd felültem és elbaktattam a fürdőszobába.

Hajamat beállítottam kellő képpen, arcomat megmostam, fülbevalóimat betettem a fülembe, felvettem egy pólót és egy rövidnadrágot, majd kimentem a többiekhez. Természetesen Zach főzött, mivel ő a legfiatalabb meg hát egyedül ő tud. Leültem Daniel mellé, majd vártam, hogy Zach hozza a kaját.

- Sziasztok!- köszöntem a srácoknak.

- Szia!

- Hello!

- Cső!

- Szia Csipkerózsika!- hallottam meg a konyhából, Zach hangját, mire kissé elpirultam.- Na tessék egyetek gyermekeim.

- Köszi apu!- villantottam meg a fogsoromat.

Imádtam Zach humorát. Majdnem ugyan olyan volt, mint az enyém. Szerettem, hogy ugyan azt szeretjük és ugyan azok a kedvenc dolgaink vagy bármink. Ezért is jöttem ki vele jól már az eleje óta. Miután befejeztük az evést, mindenki felment a szobájába csak mi Zachy-vel maradtunk lent, mivel segítettem neki elmosogatni. Az az inkább csak törölgettem a tányérokat és a villákat.

- Kösz, hogy segítesz.- vigyorgott, majd még egy tányért nyomott a kezembe.

- Igazán megterhelő!- sóhajtottam drámaian.

- Képzelem... Én is mindjárt belehalok...- sóhajtott ő is, mire elkezdtünk nevetni a mi kis sajátos viccünkön.

Egy éve is elgondolkodtam már azon, hogy mi miért vagyunk ennyire egymásnak valóak. Mi mindig is kilógtunk egy kicsit azzal, hogy mindig megértettük egymást és ez nem is titok senki előtt. Nem tudják a srácok, sem a limelight-ok, hogy szerelmes vagyok belé, viszont az igazán aggaszt, hogy egyre jobban látszik ez.

- Menj fel nyugodtan. Befejezem.- kedveskedtem.

- Nem kell. Megoldom.- mosolygott, kedvesen.

- Hát jó.- adtam be a derekamat, majd ott hagytam.

Sietősen mentem fel a szobámba, majd levágtam magamat az ágyra. Tudom, hogy hülyeség amit érzek, ahogy az is, hogy valaha viszont szerethetne engem Zach. Egyáltalán, hogy adjam be mindenkinek a földön, hogy meleg vagyok, jobbik esetben biszex? Hát ez az! Sehogy nem tudnám. Mellesleg nem tudom, hogy reagálnának a limelight-ok. Miattam pedig nem éri meg kockáztatni a bandát. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ajtón.

- Gyere!- kiabáltam neki, majd megláttam Daniel-t.

- Szia!- ült le az ágyam sarkába, mire én is felültem.

- Baj van?- kérdeztem, aggódó tekintettel.

- Csak gondoltam beszélgethetnénk. Mostanában máshogy viselkedsz egy kicsit.- vont vállat.

Megállt bennem az ütő. Ugye nem tudja, hogy szerelmes vagyok Zach-be? Ugye nem?

- Miben viselkedek máshogy?- kerekedtek ki a szemeim.

- Keveset eszel, sokat alszol, sokat vagy egyedül és kevesebbet is beszélsz, mint általában.- magyarázta.

- Nincs semmi bajom, ha erre célzol.- vontam össze a szemöldökömet.

- Nem erre gondoltam. Csak arra, hogy megkérdezem mizu veled meg ilyenek.- mosolygott.- Szerelmes vagy esetleg?- viccelődött.

- Hogyne.- forgattam a szememet.

- Akkor mi a fene van veled mostanában?- kuncogott.

- Ajj csak hagyj meghalni Dan.- döltem hasra az ágyon.

- Zach-el van valami baj? Csinált valamit?- simogatta meg a hátam.

- Nem!- mondtam talán túl gyorsan.

- Tudtam!- kiáltotta el magát, mint aki most nyerte meg az ötös lottót.- Na és mit csinált?

- Ő semmit. Inkább én.- sóhajtottam.

- Értem. Na megyek megnézem, hogy mit csinál Jonah.- állt fel, majd kiment a szobámból.

Amint bezáródott az ajtó, elővettem a telefonomat és instázni kezdtem. Vagyis hát... inkább Zach instáját nézegettem, mivel jobb dolgom úgy se lett volna. Tagadni se lehetett volna, hogy fülig belé szerettem. Mikor azt mondja nekem, hogy "Szeretlek/szeretlek bro!" akkor én azt, ha akarnám se tudnám nem úgy érteni, mintha barátságból mondaná. Félek, hogy egyszercsak lesz egy barátnője, nekem pedig esélyem se lesz. Na nem mintha lett volna valaha esélyem. Mikor észhez tértem, gondolataim főszereplője rámírt.

Zachy👑🦄❤️: Hellóka😂😂

Jacky😎🤟❤️: Hi

Zachy:👑🦄❤️: Nem jössz át haver? Corbyn épp most készül megverni fifában :(((

Jacky😎🤟❤️: Bocsi most nem🤷

Zachy👑🦄❤️: Valami baj van?

Jacky😎🤟❤️: Miért kérdezi mindenki ezt tőlem???

Zachy👑🦄❤️: Na várj, átmegyek.

Miért érdekli ennyire, hogy mi a bajom? Meg egyáltalán, hogy mondjam el neki, hogy ő a bajom? Mire kitalálhattam volna, hogy mit kamuzok be, már be is tört, majd rámvetette magát, mint egy zsák krumpli. Fájdalmasan nyekkentem egyet, ugyanis nem mintha nehéz lenne, inkább csak ágyéka pont az egyémet érintette.

- Jajj bocs!- tápászkodott le rólam.- Na mesélj. Mi a baj?- ült törökülésbe.

- Semmi.- húztam a számat.

- Velem van a baj?- emelte fel a szemöldökét.

- Dehogy! Izé... Nem tudom mi a bajom... Bizonytalan vagyok.- sóhajtottam.

- Szerelmes vagy valakibe bro?- vigyorodott el.

- Lehet.- vakartam a tarkomat, az arcom pedig égni kezdett.

- Ki az?- ült közelebb.

- Nem mondhatom el...

- Miért, meleg vagy vagy mi?- nevetett, viszont én egy kicsit sem találtam ezt most viccesnek.- Ne mond...- kerekedtek ki a szemei.

- Ne mond el senkinek, jó?!- néztem a szemébe, gyilkos tekintettel.

- Majd te elmondod nekik ha akarod.- vont vállat.- Nem gáz, ha az vagy. Ki a szerencsés? Közülünk valaki?- emelte fel- le a szemöldökét.

- Ez már vallatás!- csattantam fel.

- Dehogy is! Csak a barátom felöl érdeklődöm.- kuncogott.

- Igen a bandából, de mostmár menj!- állítottam fel, majd az ajtó felé kezdtem el taszigálni.

Amint sikerült kitenni a szűrét, a falhoz dőlve csúsztam le a földre. Térdeimet összekulcsoltam, majd fejemet rájuk hajtottam. A szív hevesen vert, agyam pedig nem akart leállni egy percre sem. Hevesen vettem a levegőt, mintha most kaptam volna sokkot valamitől.