Feladom!

2.rész- Mindezek után

MATT SZEMSZÖGE

-Megmasszírozzalak? -mosolyogtam rá. Nem válaszolt csak bólintott. -Akkor fordulj meg.

Engedelmesen a hátáról átfordult a hasára, fölé tornyosultam és ráültem derekára hogy megtudjam masszírozni jól a hátát.

-Így kényelmes? -kérdezem lehajolva füléhez.

-I-Igen. -nyöszörög súlyom alatt.

Elkezdtem hátát masszírozni, aztán a vállát, majd lába felé haladva azt is megnyomkodtam. Visszatértem hátához, mert tele voltak csomókkal. Ahogy hozzáfogtam kimasszírozni a csomókat, nagy nyögések hagyták el száját.

Amikor a haza költözésem napján megláttam már akkor láttam, hogy minden más. Nem tudtam pontosan mitől csak, hogy valami megváltozott. Azt viszont nem is gondoltam volna, hogy ez fog történni. Ezzel a lendülettel le is szálltam hátáról nehogy észre vegye zavaromat.

-Mi történt? -kérdezte értetlen fejjel.

-S-semmi csak...csak elfáradtam. -Próbáltam kitalálni valami kifogást.

Nem nagyon jött be... Ő is felkelt az ágyról és odajött hozzám. Én egyből távolodni kezdtem ezért leültem az ágyra, megint jött utánam és megállt előttem. Így felém tornyosodott.

-Azt hiszed nem látok át a hazugságaidon? -hajolt fölém mosolyogva.

-É-Én nem hazudtam. -próbáltam menteni a menthetőt. Imádkoztam, hogy ne vegye észre, de egyszerűen lehetetlen. És igen, ott van a döbbenet az arcán.

-Miért nem mondod el mi van?

-Mert nincs semmi. -látszott az arcán, hogy nem hisz nekem. Zavarta, hogy nem mondom el.

-Nem hiszek neked. Ki fogom szedni belőled.

-Mondom, hogy nincs semmi.

De már meg sem hallotta azt, amit mondani akartam és egyből a büntetésemre tért.

Van egy hang. Egy bizonyos hang, amit nagyon utálok. Csodálkozom, hogy még emlékszik rá. Beka most arra készült, ezért közelebb jött, már indult volna a fülemhez, de megszólaltam.

-Tudod... rég volt már mikor utoljára meg akartál büntetni. Nagyon régen voltunk így együtt.

-Igen... nagyon régen... Hiányoztál.

Elkezdett közelebb hajolni hozzám, azt hittem folytatja büntetésem, de nem. Nem a fülemhez hajolt hanem közvetlen elém. Orrunk összeért.

-Te is hiányoztál. -lihegtem arcába.

-Többet ne távolodjunk el ennyire egymástól. Soha.

-Soha többet.

A pillanat hevében olyat éreztem, amit nem kellet volna. És ugyan ezt láttam Beka szemében is. Már épp készültem valamire, amit nem szabadna megtennem, amikor anya egyszer csak benyitott. Hirtelen mind a ketten az ajtó felé kaptuk tekintetünket, de arcunk között a távolság nem változott. Ahogy láttam a szüleink lesokkolt arcát, hogy mi a fenét csinálunk, teljesen lefagytam.. Pont rossz volt az időzítés.

APA SZEMSZÖGE

Éppen a feleségemmel tartottam a gyerekek szobája felé a páros masszázs után. Sokkal jobban érzem magam, remélem a gyerekek is jól szórakoztak.

Mikor benyitottunk egyszerűen ledöbbentem. Mary teljesen lefagyott..

-Itt mégis mi történik? -kérdezte Mary kissé felemelt hanggal.